Kutyáéról (cicáéról, nyúléról, malacéról...) úgy értem. Merthogy ma van pontosan hat éve, hogy Kasmírunkat hivatalosan is örökbe fogadtuk. Hivatalosan, mert az aláírás előtt volt egy rövid próbaidőszak, na nem mi akartuk kipróbálni, hogy vajon elég jó kutya-e ez a lány, hanem, hogy ő kipróbálhassa, mi elég jók vagyunk-e, és Barival kijönnek-e egymással. És örökbe. Leírom még egyszer: ÖRÖKBE. ÖRÖKRE. Vagy legalábbis arra a röpke 15-20 évre, ami ezeknek a kutya típusú csodalényeknek megadatik.

Sokat látjuk az örökbefogadás örökre szól hashtaget, de vajon ezt mindenki érti is? Mit is jelent az hogy örök? „Olyan, aminek időben nincs kezdete és vége”, „Megszakítás nélkül, folytonosan tartó, állandó”, ...

Elképesztő, mi is alig hisszük el, hogy ma bizony 10 éves lett a nagyobbik gyerekünk, a kisfiunk, Barika! Hova tűntek el, hogy röppentek így el ezek az évek? Mintha csak ma lett volna, amikor mentünk a szomszédos Gyermelyre megnézni a kis pulibabákat, és választani egy szép fiúcskát. Ja, mert hogy akkor még aszt hittük, ez úgy működik, mi, emberek választunk. Hát nem. Barikánk azonnal kiválasztott minket. Sose felejtjük el, ahogy jöttek elő a tesóival, és ő ott kullogott a sor végén. Aztán odajött, és hanyatt dobta magát a lábunknál – na, akkor már végképp biztos volt, hogy ő az.

Mondták is amúgy, hogy ő ilyen kissé mulya, hát ez mondjuk addig tartott, amíg haza nem értünk vele. Itt aztán ki tudott teljesedni a kis lelke meg ...

Noha itt van a szomszédban, mondhatni egy köpésre, nekem valahogy mégis sokáig kimaradt a „világ legélhetőbb városa” (bár éppen most olvasom, hogy Koppenhága idén letaszította a trónról Bécset), vagyis csak az adventi vásár volt meg. Úgyhogy tavalyelőtt eldöntöttem, ezt bizony pótolni kell. Meg is vettem szépen a vonatjegyet a Railjetre, és közben jól be is tojtam, hogy majd hogy boldogulok én, a tájékozódni nem tudó és idegenekkel szóba állni utáló egyedül egy idegen helyen, na, meg hogy hogy bírok ki saját magammal egy egész napot (ez utóbbi amúgy minden alkalommal felmerül – a válasz: eddig egész jól :)).

Szóval beszereztem a nem olcsó menetjegyeket, direkt olyat persze, ami visszaváltható, ha bármi lenne – kár, hogy ...

a filmvásznon/képernyőn. Szubjektív filmajánló következik. Ha belenézünk bármely streaming csatorna kínálatába, bőven találunk kelet-közép-európai filmeket, sorozatokat – az már más kérdés, hogy ezek mennyire nívósak vagy éppen zs kategóriásak (segítek: az utóbbiból van több). Ha fellapozzuk a moziműsort – de gyanítom, ezt manapság már igen ritkán tesszük – időnként ott is kincsekre bukkanhatunk. Én ugye munkaköri kötelességből/szakami ártalomból is vadászom ezeket, és viszonylag könnyen el is jutnak hozzám. Na de mik?

Elsőként egy idei lengyel sorozat, magyarul A keleti határ címen fut a Maxon (nem, továbbra sem fizetnek nekem azért, hogy leírjam, mi hol látható :) ), eredeti címe Przesmyk, ami jelenthet keskeny ...

jártunk nemrég, ha már idén jó hosszú volt a tavaszi szünet, nem csak egy-egy nap húsvét előtt és után. Ti tudjátok melyik várost takarja e hívogató elnevezés? Én csak akkor találkoztam a meghatározással (marketingfogással?), amikor már tudtuk, hogy Graz lesz az úticél, és kezdtem utánajárni a látnivalóknak, programnak. Minket elsőre az lepett meg, hogy mennyire közel van, tőlünk mindössze 325 km, az útvonaltervező szerint három és fél óra, és még a mi tempónkban, két kutyával, megállókkal sem volt sokkal több négynél.

Ausztria esetében az már kevésbé meglepő, hogy mennyire könnyű olyan szállást találni, ahova simán mehetünk a két ebgyerekkel. Nem is teketóriáztunk sokat, tulajdonképpen az első opció lett a ...

Adja magát a kérdés, hogy az ünnepen, ahol ugye hagyományosan a hosszú böjt után végre a húsé (lenne) a főszerep, mégis mit eszik egy vegán? Magam is gyakran találkozom a kérdéssel, és amúgy egyre több internetes oldalon is látni növényi alapú húsvéti menüket. Én mondjuk nem szoktam cifrázni, mondjuk most is vettem éppen egy receptújságot, amiből inspirálódtam, de alapvetően szerintem kb. mindent lehet "vegánosítani", ha lecserélünk pár hozzávalót. Jó, nem a sonkát, bár lehet, hogy már azt is, de engem ezek a műhúsok nem vonzanak. Lássuk, mi volt nálunk. 

Először is kalács, aszalt áfonyával, mazsolával. Itt elég volt simán növényi italra cserélni a tejet és tojáspótlóra a tojást (bevallom, ebből előregyártott ...

Nem nagyon szeretem ezt „a fáradt kutya a jó kutya” mondást, mert hát minden kutya jó kutya gyárilag, de azért néha (újabban) nagyon is érteni vélem, mi rejlik mögötte. Nálunk elég eltérő személyiség a két kutyagyerek, Kasi szuperül le tudja foglalni magát egy plüssel/sípolóval/kertben bámészkodással (na jó, néha macskakergetéssel :)), elég neki, hogy tudja, itthon vagyunk, együtt a család. Barink ezzel szemben nem tudja értelmezni azt az itthonlét dolgot, mármint hogy, ha nem vele foglalkozunk, nem őt szórakoztatjuk (esetleg etetjük) non-stop, akkor mégis minek vagyunk itthon. És hát hogy képzeljük, hogy esetleg itt dolgozunk, olvasunk, tornázunk, filmet nézünk, stb.?

Ennek szó szerint hangot is ad, de tudjátok, azon a jó ...

Esett itt már arról szó korábban,  mit összekínlódtunk Barival, a – vélt vagy valós – allergiájával, a nyalakodással, a gallérral, stb. a negyven fokos kánikulában , vagy hogy milyen para volt, mikor Kasmírunk rendszeresen lesántult, és jó ideig nem derült ki, hogy mi a túróért. Arról viszont még nem, hogy egyrészt mi lett ezeknek a sztoriknak a folytatása/vége, és legfőképpen, hogy mit okoz mindez egy kutyamama- vagy papa lelkében. Hát, sok mindent, az biztos. Főleg, ha annyira hajlamos az aggódásra, mint mi, vagy egyenesen rémeket tud látni – ezt itt hál’Isten csak én :) De fejlődünk, mert egy kertben szerzett kisebb sérüléssel pl. már nem szaladunk az ügyeletre.

Kasink lábikója volt az egyszerűbb eset, legalábbis olyan ...

Valószínűleg mindenkinek feltűnt már, aki felmegy a netre, nézi a közösségi médiát, vagy csak jár-kel a város óriásplakátjai közt, netán tévét néz, hogy tényleg már a csapból is az folyik, milyen diétát kövess, milyen edzést végezz, hogy vékony legyél (itt is látható néhány random összefotózott poszt, reklám). Mintha újabban a tízmillió táplálkozási szakértő és fitneszedző országában élnénk. És hát nagyon könnyen berántja ez az egész az embert, így jártam ezzel én is, pedig szerintem, ha kicsit is belegondolunk nagyon-nagyon sok sebből vérzik a történet. Nem beszélve róla, hogy mennyi az ellentétes infó és a manipulált fotó. Mint ez itt rólam, mint látható, elég hozzá egy szűk, magas derekú nadrág és egy ...

Na jó, tudománynak nevezni talán túlzás, de semmiképp sem tekinthető magától értetődőnek, olyasminek, amit minden két- és négylábú magától, alapból tud. A saját kutyagyerekeimmel is megvan e téren a tapasztalatom, és nehogy bárki azt higgye, ők tökéletesen, gyönyörűen, mindig láb mellett mennek, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Valójában azonban egy nemrég, a Kutyaovi Állatvédő Egyesületnél (tudjátok, ez az állatotthon, ahova rendszeresen járok, és ahonnan Kasi is érkezett) való sétán merengtem el ezen, amikor úgy adódott, hogy csupa „kezdő” kutyussal mentem ki.

Viszont azt is látom, hogy sokan úgy gondolják, ez valami alap, amivel minden kutya együtt születik – és nem voltam ezzel én sem másképpen, amikor ...