Németh Orsolya vagyok, lengyel szakos bölcsész, irodalmár, fordító, kutató – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Lengyel Tanszékén dolgozom, és műfordító is vagyok. Ez a hivatalos része :) Azonban egy ideje rájöttem, hogy sokkal több is vagyok ennél (nyilván mindannyian többek vagyunk a munkánknál, csak van, aki lassabban jön rá:) ), és elég sok mondanivaló szorult belém, ezért úgy döntöttem, hogy random Facebook és Instagram bejegyzéseket helyett (vagy mellett), fabrikálok ehhez egy ilyen összeszedettebb oldalt. Na de mivel is foglalkozom még és ki is vagyok a munkámon túl?

Először is DOGMOM, így csupa nagybetűvel, vagyis kutyaanyuka. Egy gyönyörű, természetközeli faluban élünk a férjemmel és a két szőrös gyermekkel: Barival, aki egy roppant akaratos puli kutyafiú és Kasmírral, aki egy szépséges mix kutyalány. Mondanom sem kell, hogy a kutyusok, a kutyázás általában az életünk minden percét meghatározza, és hát naná, hogy ők a főnökök! :) Egy ideje mindenhova együtt járunk, kirándulni, kávézni, éttermezni, utazni, nyaralni (ilyen posztokban biztosan nem lesz hiány). És ha már kutyák: több mint öt éve önkéteskedem, sétáltatok kutyikat egy csodálatos állatotthonban, a Kutyaovi Állatvédő Egyesületnél. Onnan került a családba a mi Kasmírunk is egyébként.

Ezenkívül vegán is vagyok, vagyis növényi alapú étrendet követek, immár több mint két éve – és ezt egy percre sem bántam meg. A húst és a halat már jó ideje mellőztem, leginkább állatszeretetből, de hogy minden állati eredetűt elhagyjak, az azért váratott magára, sőt sokáig elképzelhetetlen volt, hogy ne egyek például sajtot. Végül egy váratlan allergiás reakció térített erre az útra (gyerekként tejallergiám volt, azt hittem, az újult ki, de mire kiderült, hogy erről – sőt semmilyen allergiáról – nincsen szó, már nem volt kedvem visszatérni). Számomra is meglepő volt, hogy mennyi változatos lehetőség és áldásos hatás rejlik ebben az életmódban.

Vagyok még természet- és sportkedvelő is, bár ez utóbbi nem mindig volt ám így, sőt! Gyerekkoromban nem nagyon volt példa előttem arra, hogy mozogni, jó, érdemes, sőt létszükséglet. Tesi órán is mindig én voltam a béna meg a kövér lány, aki kb. semmit nem tudott megcsinálni. Aztán felnőtt fejjel persze mindez megváltozott, jött a bringázás, a túrázás (bár eleinte nyilván ezeket is rosszul bírtam), a különféle aerobic órák. Végül öt éve jött az életembe a jóga, amiről egyébként mindig azt hittem, hogy ilyen lassú dolgot én nem tudok csinálni. Persze most már tudom, hogy nem is lassú, és mennyi irányzata van :) Újabban pedig ehhez jött még futás – kutyával vagy magamban. És az egyik kedvenc vesszőparipám, ami biztos sokszor előkerül még, hogy mennyire semmit sem érnek, sőt milyen károkat okoznak az iskolai testnevelés órák.

Szóval, ezen az oldalon a saját kutyás életünkből és a kutyás önkénteskedésből mutatok be fejezeteket, de azt is szeretném láttatni, hogy a növényi étrend sem unalmas/bonyolult/drága, és hogy sportolni jó, és mennyi mindent el lehet sajátítani negyven fölött is :) Ja, és hogy az irodalom vagy a bölcsészlét sem egy uncsi, absztrakt valami.

FIGYELEM! Minden, amit itt leírok csak és kizárólag a saját személyes történetem, tapasztalatom, valami, ami nekem bevált, vagy én szeretem. Tehát semmiképpen nem tanácsok, sem nem iránymutatások, nem is lehetnek azok, mivel semmiféle kutyás, sportos vagy kajás képzettségem nincs.