Esett itt már arról szó korábban,  mit összekínlódtunk Barival, a – vélt vagy valós – allergiájával, a nyalakodással, a gallérral, stb. a negyven fokos kánikulában , vagy hogy milyen para volt, mikor Kasmírunk rendszeresen lesántult, és jó ideig nem derült ki, hogy mi a túróért. Arról viszont még nem, hogy egyrészt mi lett ezeknek a sztoriknak a folytatása/vége, és legfőképpen, hogy mit okoz mindez egy kutyamama- vagy papa lelkében. Hát, sok mindent, az biztos. Főleg, ha annyira hajlamos az aggódásra, mint mi, vagy egyenesen rémeket tud látni – ezt itt hál’Isten csak én :) De fejlődünk, mert egy kertben szerzett kisebb sérüléssel pl. már nem szaladunk az ügyeletre.

Kasink lábikója volt az egyszerűbb eset, legalábbis olyan ...

Valószínűleg mindenkinek feltűnt már, aki felmegy a netre, nézi a közösségi médiát, vagy csak jár-kel a város óriásplakátjai közt, netán tévét néz, hogy tényleg már a csapból is az folyik, milyen diétát kövess, milyen edzést végezz, hogy vékony legyél (itt is látható néhány random összefotózott poszt, reklám). Mintha újabban a tízmillió táplálkozási szakértő és fitneszedző országában élnénk. És hát nagyon könnyen berántja ez az egész az embert, így jártam ezzel én is, pedig szerintem, ha kicsit is belegondolunk nagyon-nagyon sok sebből vérzik a történet. Nem beszélve róla, hogy mennyi az ellentétes infó és a manipulált fotó. Mint ez itt rólam, mint látható, elég hozzá egy szűk, magas derekú nadrág és egy ...

Na jó, tudománynak nevezni talán túlzás, de semmiképp sem tekinthető magától értetődőnek, olyasminek, amit minden két- és négylábú magától, alapból tud. A saját kutyagyerekeimmel is megvan e téren a tapasztalatom, és nehogy bárki azt higgye, ők tökéletesen, gyönyörűen, mindig láb mellett mennek, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Valójában azonban egy nemrég, a Kutyaovi Állatvédő Egyesületnél (tudjátok, ez az állatotthon, ahova rendszeresen járok, és ahonnan Kasi is érkezett) való sétán merengtem el ezen, amikor úgy adódott, hogy csupa „kezdő” kutyussal mentem ki.

Viszont azt is látom, hogy sokan úgy gondolják, ez valami alap, amivel minden kutya együtt születik – és nem voltam ezzel én sem másképpen, amikor ...

Karácsonykor ugyebár az a bevett szokás, hogy az ember a családjával ünnepel, szép ruhában, karácsonyfával, terített asztal körül, békességben ésatöbbi, Szilveszterkor pedig bulizni KELL. Na de mi van akkor, ha hiába szeretne az ember (lánya) szép, meghitt családi karácsonyt, de közben a., nem sokan vannak már az úgynevezett családból, b., akik igen, azokkal pedig finoman szólva is igen különbözőek az elképzelések (világnézetek, értékrendek)? Vagy, ha utálja az egész éjszakás bulizást, értelmetlennek tartja a Szilvesztert és a kutyái is hasonló állásponton vannak? Nyugi, nem egy nyavalygós posztot készülök írni, csak hát ezek az előzmények.

Karácsony tekintetében miután beláttam, hogy semmilyen felállásban vagy ...

Ez most csak egy gyors, főleg képeket tartalmazó poszt lesz arról, mit is eszik, aki növény alapon étkezik (vagy legalábbis én) a téli és az ünnepi időszakban. Nagyon gyakran kapom meg az erre vonatkozó kérdéseket, főleg ilyenkor, amikor ugye sokan hiszik, hogy semminek sincs szezonja, no meg elképzelhetetlen pl. a karácsony töltött káposzta és társai nélkül. Vagy mégsem? :) Az ételválasztásban és elkészítésben nagy segítségemre voltak, illetve inspirációul szolgáltak a fantáziámon és a kreativitásomon túl bizonyos női lapok adventi-karácsonyi számai (amúgy is üdvözlendőnek tartom, hogy egyre több mentes étel jelenik meg ezekben is) és egy-egy újonnan beszerzett szakácskönyv. Ezekről majd később, mert bizony önálló ...

Persze a körkép lehet, hogy megint túlzás, de ezúttal rajtunk kívül álló okokból :) Úgy kezdődött, hogy felvetődött a bécsi karácsonyi vásár ötlete, de egyrészt ott (meg általában nagyvárosban) nem érzenék jól magukat a gyerekek, másrészt valószínűleg mi sem, lévén nyilvánvalóan borzasztó nagy tömeg van arrafelé. De hogy az ausztriai adventolás ne maradjon ki, jött az ötlet, hogy menjünk el megnézni az eisenstadti vásárt, főleg, hogy nyáron bejött nekünk az a kisváros. Nem beszélve róla, hogy van lemezbolt is, és hát Ausztria egyfajta vegán Kánaán – szóval mindenki meg tudja találni a számítását. Egy zseniális ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy csapjuk még hozzá Rusztot is, úgyis közel van, meg olvastam is, hogy ...

Jó, azért az kis túlzás, hogy körkép, mert csak kettő, de azok klasszak :) Az alapvető elképzelés az volt, hogy majd mind a négy adventi hétvégén megnézünk egy-egy karácsonyi vásárt, mivel én ezeket nagyon szeretem, és a themostwonderfultimeoftheyear nálam nem csak egy üres hashtag, na, de ebbe kissé beleszóltak a ledolgozós szombatok.

Székesfehérváron kezdtük a menetet, ez bizony felnőttprogram volt, itthon hagytuk a kutyagyerekeket. Pár éve már jártunk ott ilyenkor, és emlékeztem, hogy nagyon megadják a módját a díszítésnek. Most sem volt ez másképpen, sőt. A neten is lehetett erről olvasni amúgy, sajnos olyan kontextusban, hogy szétlopkodták a fotózkodós díszletek elemeit. Az egész belváros gyönyörű ünneplőbe ...

...persze kutyagyerekekkel. Kihasználtuk a szép őszi időt (na meg az őszi szünetet :) ), és tettünk pár kisebb-nagyobb kirándulást régóta tervezett és jól bejáratott helyekre is. Első úticélunk a Balaton-felvidék, azon belül is Dörgicse volt. Nem tudom, hallottatok-e erről az aprócska, de gyönyörű faluról, én speciel a Nők Lapjában olvastam róla egy elág meggyőző cikket (igen-igen, az úgynevezett értelmiség is olvas női magazinokat :) ), illetve onnan volt meg név, hogy gyerekkoromban minden nyáron Balatonakaliban táboroztam, és az állomás neve Balatonakali-Dörgicse. Egyértelmű volt, hogy egyben noszatalgiatúra is lesz ez, és nem hagyjuk ki gyermekkorom nyarainak színhelyét sem.  

Úgyhogy nekivágtunk, örömmel konstatáltuk, ...

Ez most csak egy gyors, főleg fotókra alapozó poszt lesz arról, ősszel is milyen változatos vegán ételeket lehet készíteni. Meg arról, hogy a vegán nem egyenlő sem az elmebeteggel, sem az anorexiással :), és igen, időnként befigyel egy kakaós csiga vagy készétel. És akkor mi van? Semmi. Meg szokás szerint arról is, hogy mennyire nem kell, hogy unalmas legyen ez a fajta étkezés, csak egy kis képzelőerőre és kreativitásra van szükség, még sok időre sem. Recepteket nem adok meg, mert vagy csak úgy kitalálom ezeket a kajákat, vagy a neten látom, aztán variálom az alapján, ami itthon van, vagy amihez kedvem van. És persze ezek továbbra sem útmutatások vagy diétás tanácsok, de isnpirációnak hátha jó lehet :) 

Reggelik

Mint ...

Nem, nem itt most megint csak nem a kortárs lengyel irodalomból fogtok ízelítőt kapni, mivel ugye az nekem a munkám, ergó szórakozásként nem ilyesmit olvasok :) Sőt, igazából sokszor már konkrétan szépirodalmat sem tudok úgy olvasni, hogy az valóban kikapcsoljon – ennek két oka is van.  Egyrészt, annyira gyakran kell olvasnom munka miatt (egyetem, kritika- vagy tanulmányírás), hogy ha a kezembe veszek egy regényt, novellás- vagy elbeszéléskötet, rögtön bekapcsol a fejemben valami, és úgy érzem, mintha dolgoznék. Másrészt, ha fordításban olvasok valamit, rögtön jön a fordítóénem, és már nézi is ilyen szemmel, gondolkodik mi lehetett az eredeti, és így tovább. Nem beszélve róla, hogy az ember, ha ilyesmivel foglalkozik, mint én, hát ...