Na de nem volt ez mindig így. Ahogy már egy korábbi posztban írtam, jó pár évig panziózott a kutya/panzióztak a kutyák, amíg mi elutaztunk. És bárhol jártunk, álmélkodva-vágyakozva-irigykedve néztük azokat, akik a kutyusaikkal nyaralnak, és azt gondoltuk, nekünk ez nem menne. Aztán tavaly mégis…

Legalábbis szerintünk. Mert nyilván ez sem szentírás, csak a mi receptünk, ami a mi kutyusainnkal működik. Most már. Bár valószínűleg kezdettől fogva működött volna, csak velünk, kétlábúakkal volt baj, mi voltunk kishitűek. Mindenesetre sajnos hosszú évekig itthon hagytuk a kutyát/kutyákat, ha…