Karácsonykor ugyebár az a bevett szokás, hogy az ember a családjával ünnepel, szép ruhában, karácsonyfával, terített asztal körül, békességben ésatöbbi, Szilveszterkor pedig bulizni KELL. Na de mi van akkor, ha hiába szeretne az ember (lánya) szép, meghitt családi karácsonyt, de közben a., nem sokan…

Persze a körkép lehet, hogy megint túlzás, de ezúttal rajtunk kívül álló okokból :) Úgy kezdődött, hogy felvetődött a bécsi karácsonyi vásár ötlete, de egyrészt ott (meg általában nagyvárosban) nem érzenék jól magukat a gyerekek, másrészt valószínűleg mi sem, lévén nyilvánvalóan borzasztó nagy tömeg…

Jó, azért az kis túlzás, hogy körkép, mert csak kettő, de azok klasszak :) Az alapvető elképzelés az volt, hogy majd mind a négy adventi hétvégén megnézünk egy-egy karácsonyi vásárt, mivel én ezeket nagyon szeretem, és a themostwonderfultimeoftheyear nálam nem csak egy üres hashtag, na, de ebbe…

...persze kutyagyerekekkel. Kihasználtuk a szép őszi időt (na meg az őszi szünetet :) ), és tettünk pár kisebb-nagyobb kirándulást régóta tervezett és jól bejáratott helyekre is. Első úticélunk a Balaton-felvidék, azon belül is Dörgicse volt. Nem tudom, hallottatok-e erről az aprócska, de gyönyörű…

A nagy tengerparti nyaralás után gondoltuk, még kihasználjuk az augusztus végét is, és elmegyünk még egy-két bakancslistás helyre. Semmi tenger, (majdnem) semmi víz, hogy a gyerekek is jobban élvezzék – csak éppen az újabb két-három hetes hőhullámmal nem számoltunk. Első utunk Veszprémbe vezetett…

Múlt szombaton Kelenföldön, a Bikás Parkban jártunk, ahol a Jónás Craft Beer&Food adott otthont a Sütit vagy simit. Tavaszi kutyulás és adomémnygyűjtés nevű programnak – ami remek szórakozást kínált (és adott is) minden négy – és kétlábúnak. És mindez a Kutyaovi Állatvédő Egyesület…

Jó rég nem voltunk már Lengyelországban, ami ugye főleg nekem eléggé hiányzott már (szakmai ártalom), sőt volt egy időszak, amikor kiderült, hogy a kutyapanziózás már nem az igazi, amikor azt hittem, lehet, hogy én már soha többet nem is fogok eljutni oda. De aztán szerencsére nem így lett :) Már…

Na de nem volt ez mindig így. Ahogy már egy korábbi posztban írtam, jó pár évig panziózott a kutya/panzióztak a kutyák, amíg mi elutaztunk. És bárhol jártunk, álmélkodva-vágyakozva-irigykedve néztük azokat, akik a kutyusaikkal nyaralnak, és azt gondoltuk, nekünk ez nem menne. Aztán tavaly mégis…