Jó, azért az kis túlzás, hogy körkép, mert csak kettő, de azok klasszak :) Az alapvető elképzelés az volt, hogy majd mind a négy adventi hétvégén megnézünk egy-egy karácsonyi vásárt, mivel én ezeket nagyon szeretem, és a themostwonderfultimeoftheyear nálam nem csak egy üres hashtag, na, de ebbe kissé beleszóltak a ledolgozós szombatok.

Székesfehérváron kezdtük a menetet, ez bizony felnőttprogram volt, itthon hagytuk a kutyagyerekeket. Pár éve már jártunk ott ilyenkor, és emlékeztem, hogy nagyon megadják a módját a díszítésnek. Most sem volt ez másképpen, sőt. A neten is lehetett erről olvasni amúgy, sajnos olyan kontextusban, hogy szétlopkodták a fotózkodós díszletek elemeit. Az egész belváros gyönyörű ünneplőbe öltözött, a Püspöki Palota kertjében külön jótékonysági vásár és még több jópofa díszítés volt, az egyik utcából pedig a Virág-Vár virágüzlet alkotta meg a csodák utcáját. De minderről meséljenek majd a képek. Az idővel is piszok szerencsénk volt, a hideg ellenére gyönyörűen sütött a nap. Az árusító bódék jó része viszont nem volt még nyitva, gondolom, mert ez az első adventi vasárnap előtti szombat volt – azért egy kürtőskalácsot így is sikerült beszerezni (töredékkért annak az összegnek, amennyiben a budapesti vásárban kerül) De a hangulaton ez nem rontott, sőt, külön jó volt, hogy nem volt méh tömeg. A virágüzlet dekorálta Vasvári Pál utcában pedig egy szuper antikváriumot is felleltünk, ahol bakelitlemezeket is lehetett kapni :) (ebben nem én vagyok az érdekelt). Végül egy szuper jó kis indiai vegán étteremben zártuk a programokat, isteni és tápláló kajákkal, nem vegánokank is abszolút ajánlható a hely.

Advent második hétvégéjén kutyástul vágtunk neki Esztergomnak, ahol tavaly már ültünk együtt a Mikulás szánján, idén – többek között – ezt akartuk megismételni. Ez jóval kisebb karácsonyi vásár, de hangulatos, szép is finom dolgokkal, sőt koripálya is van (Fehérváron is, csak ott kicsit odébb, nem a vásárban). Miután nagy nehezen született pár szánkós fotó (több kutya állt sorban előttünk, de nekem ez nagyon tetszett), én kaptam a Mikulástól egy szépséges üvegfülbevalót, aztán meg ettünk egy meglepően finom és friss lángost. Ezt a gyerekek persze nagymértékben nehezményezték, mert ilyen magas, állós asztalok voltak, amit nem értek fel, és ráadásul még az árusító bódékat se volt szabad lepisilni :):) Ennyi „kínszenvedés” után levittük őket a Kis-Duna sétányra, ott imádnak korzózni. És ha már korzó: Végül betértünka. Duna Korzó Kávézóba, ami nagy állatbarát hely, a kávéjuk-sütijeik is finomak, és nagyon elegáns belül (eddig mindig csak a kertben ültünk). Fun fact: a kutyáink totál pavlovian viselkedtek – az ajtó felett volt egy kis csengő, amely mindig megszólalt, ha bejött/kiment valaki, na Bari és Kasi erre mindig ugrottak, és mentek fontoskodni.

A jó hír, hogy nincs még vége az adventnek, és elárulom, hogy ausztriai adventolás is van még a tervek között, sőt karácsonyi és szilveszteri út is, úgyhogy kalandos időszaknak nézünk elébe.