Nem nagyon szeretem ezt „a fáradt kutya a jó kutya” mondást, mert hát minden kutya jó kutya gyárilag, de azért néha (újabban) nagyon is érteni vélem, mi rejlik mögötte. Nálunk elég eltérő személyiség a két kutyagyerek, Kasi szuperül le tudja foglalni magát egy plüssel/sípolóval/kertben…

Esett itt már arról szó korábban,  mit összekínlódtunk Barival, a – vélt vagy valós – allergiájával, a nyalakodással, a gallérral, stb. a negyven fokos kánikulában, vagy hogy milyen para volt, mikor Kasmírunk rendszeresen lesántult, és jó ideig nem derült ki, hogy mi a túróért. Arról viszont még…

Karácsonykor ugyebár az a bevett szokás, hogy az ember a családjával ünnepel, szép ruhában, karácsonyfával, terített asztal körül, békességben ésatöbbi, Szilveszterkor pedig bulizni KELL. Na de mi van akkor, ha hiába szeretne az ember (lánya) szép, meghitt családi karácsonyt, de közben a., nem sokan…

Persze a körkép lehet, hogy megint túlzás, de ezúttal rajtunk kívül álló okokból :) Úgy kezdődött, hogy felvetődött a bécsi karácsonyi vásár ötlete, de egyrészt ott (meg általában nagyvárosban) nem érzenék jól magukat a gyerekek, másrészt valószínűleg mi sem, lévén nyilvánvalóan borzasztó nagy tömeg…

...persze kutyagyerekekkel. Kihasználtuk a szép őszi időt (na meg az őszi szünetet :) ), és tettünk pár kisebb-nagyobb kirándulást régóta tervezett és jól bejáratott helyekre is. Első úticélunk a Balaton-felvidék, azon belül is Dörgicse volt. Nem tudom, hallottatok-e erről az aprócska, de gyönyörű…

A nagy tengerparti nyaralás után gondoltuk, még kihasználjuk az augusztus végét is, és elmegyünk még egy-két bakancslistás helyre. Semmi tenger, (majdnem) semmi víz, hogy a gyerekek is jobban élvezzék – csak éppen az újabb két-három hetes hőhullámmal nem számoltunk. Első utunk Veszprémbe vezetett…

Ezt a posztot minimum három dolog ihlette, és ráadásul nem is most kezdődött az ihletettség, hanem már hónapokkal ezelőtt, de azt hiszem, az elmúlt hétvége volt a katalizátor :) Nem tudom, hányan találkoztatok már ezzel az elsőre furcsának tűnő staycation kifejezéssel, amely a magyar nyelvbe talán…

Sok mindenért persze, de én most itt arra szeretnék fókuszálni, hogy a hétköznap életben mit profitálunk ebből. Merthogy nagyon sokat, erre én is csak az utóbbi időben kezdtem rájönni, és azóta tudatosan figyelem, hogy melyik feladatnak mi lesz a hozadéka – a mókán és az együtt töltött időn…

Illetve legalábbis a mieink. Mert arról már volt itt többször is szó, hogy én miket eszem a növényi alapú étkezét követve, de most nézzük mi a helyzet az ebzetekkel. Szeretnék mindenkit már az elején megnyugtatni, hogy nekik azért nem kell kizárólag növényekkel táplálkozniuk :) De azért persze…