Illetve legalábbis a mieink. Mert arról már volt itt többször is szó, hogy én miket eszem a növényi alapú étkezét követve, de most nézzük mi a helyzet az ebzetekkel. Szeretnék mindenkit már az elején megnyugtatni, hogy nekik azért nem kell kizárólag növényekkel táplálkozniuk :) De azért persze nyilván nem mindegy – több szempontból sem – hogy mi kerül a tálkájukba és a pocakjukba, erre jó ideje nagyon figyelünk.

De persze ez sem volt mindig így, nem voltunk ám mindig nagyon tudatosak ebben. Főleg Bari, mivel ő az idősebb, eleinte sok mindent kapott, ami ízlett neki – nyilván ésszerű határokon belül, és ettől még sosem kapott mondjuk csokit vagy csirkecsontot. Mondjuk utóbbiból fél éves korában és éppen Szenteste, mert mikor jobbkor ugye, kilopott egy darabot a kukából (azóta se tudjuk, hogy fért hozzá), lett is nagy riadalom meg karácsony szent napján telefon az állatdokinak, de hál’Isten megúsztuk baj nélkül. Szóval, akkoriban még csak arra figyeltünk a tápnál, hogy ízletes legyen a gyereknek, Barinak kis korában például azok a száraztápok voltak a kedvencei, amelyekben különböző színű, formájú (és talán ízű) falatok voltak, szó szerint szín/forma szerint válogatta, hogy melyiket egye :) És az asztalról is kapott szinte bármit (jó, most is kap, csak most már figyelünk, hogy mit :) ), az első amire így rákattant a gesztenyepüré volt. Ja, és a Túró Rudi, de nyilván a csokit lehámozva.

Aztán egyre többet hallottam, hallottunk arról – és különböző forrásokból –, hogy az ismert, nagy márkák sajnos nem feltétlenül a legjobbak, nálunk is volt, hogy hasmars lett a vége. Ehhez jött még az az info, hogy Magyarországon sajnos az élelmiszer ellenőrzésért felelős szervek nem foglalkoznak az állateledelekkel, így itt (tudomásom szerint legalábbis) bármi gyártható, forgalomba hozható, értsd: kb. moslékot is rakhatnak bele. (Egy kis kitérő: Ez talán nem is annyira meglepő, ha belegondolunk, hogy például az emberi fogyasztásra szánt párizsi miből készül. Vagy a gumicikor.) A hanyatló nyugaton ezzel szemben – megint csak az én információm szerint – ellenőrzik ezeket, és elvileg csak olyasmi kerülhet bele, ami emberi fogyasztásra is alkalmas. Szóval ez lett az egyik szempont, ami szerint válogatunk.

A másik, hogy Bari – fehér kutyus lévén – néhány év elteltével elkezdett allergiás reakciókat mutatni, ez főleg nyalakodás, lábrágás formájában nyilvánult meg. Ilyen esetben ugye ami rögtön szóba jön az az, hogy hagyjuk el a csirkét, csirkés tápokat. (Barinál amúgy, mivel szezonálisan jelentkezik a nyalakodás, a növények valószínűleg nagyobb gondot okoznak, de azzal kezdeni is nehezebb bármit is.) Úgyhogy leálltunk a csirkés kajákkal, eleinte csak nála, aztán Kasmírnál is, mert nem egyszerű a külön etetés. Ezen a ponton nagyon érdekes dolog derült ki, mert hogy mi azt hittük, hogy Kasinak semmi gondja semmivel, de tévedtünk. A pociján ugyanis sokáig sötétebb volt a bőr, és ahogy befejezte ő is a csirkézést, lassan szép egyenletes, világos babarózsaszínné vált.

Na és itt jön a csavar a történetben, mert gondolhatnánk, hogy nem olyan bonyolult helyzet, majd eztán veszünk marhás, nyulas, bárányos, stb. tápot. Nem tudom, néztetek-e már ilyen tápösszetételt, de sajnos a legtöbbször ezeknek a 3-4-5%-a a marha/nyúl/bárány, a többi az „hús és állati összetevők”, ami jó eséllyel csirke, mivel az a legolcsóbb, és jó sok gabona. Úgyhogy egyik megoldásként maradnak a hipoallergén tápok, ez ugye a legkézenfekvőbb. Vagy az, hogy nézegeti az ember alaposan az egyéb tápokat, mert azért lehet találni olyat, ami nem hipoallergén, de mégsem csirke (mi Real Nature-ből és Happy Dogból szoktunk ilyet).

Nagy örömömre viszont léteznek már vegetáriánus és vegán kutyaeledelek is, szerencsére a mieink imádják ezeket. Szerintem nem kell ezektől megijedni, hiszen – bár nem értek hozzá – elvileg biztosítaniuk kell a szükséges makrotápanyag bevitelt, gondolok itt főleg a fehérjére, a legtöbbször borsófehérje van bennük egyébként. A Fressnapf-nak van saját márkás, ami nálunk bevált. Mondjuk mi már csak az íze végett is keverjük ezt a husissal. Illetve lehet ugye főzni is annak a kutyának, én újabban ezt is szoktam: pirított marha darálthús rizzsel és különféle zöldségekkel, ami éppen kéznél van (répa, borsó, zöldbab, cukkini, főzőtök, sütőtök, cékla – utóbbinál ne ijedjetek meg, ha lilát kakil a kutty). Ja, és kapnak még időnként kefír-reszelt alma-zabpehely kombót is. És meg is eszik :)

A másik nagy kérdés a jutifalatok ügye, mivel ott is az összes keksz, stb. tutira csirkés, ráadásul rengeteg bennük a fölösleges kalória. Ezen a téren is túl vagyunk rengeteg zacskó és doboz összes apróbetűjének elolvasásán, és arra kellett jutni végeredményként, hogy itt is csak azokkal a nasikkal mehetünk biztosra, amelyek vegetáriánusok/vegánok. Ebből is egyre több van a piacon, és az ára sem mindegyiknek horribilis. Nálunk nagyon megy a Naturally good márka lencsés, krumplis-sajtos és tápiókás falatja, plusz az epres és banános rúd :) De a DM-es répás-lenolajos vegán rágcsa is bejövős, vagy a Rossmannban kapható csipkebogyós rágórúd. Tényleg egyre több gyártó rukkol elő ilyesmivel, az egytelen, amire – nekünk legalábbis – figyelni kell, hogy ami kollagénes, ott valószínűleg megint csirkével van dolgunk. És persze a rágóscsontok is jöhetnek: velős vagy préselt marhabőr.

Én személy szerint azért is nagyon örülök ezeknek a húsmentes állateledeleknek, mert gyakran morális problémát okoz számomra, hogy miközben én jórészt állatvédelmi okokból nem eszem állati eredetű dolgokat, a kutyáimnak meg adom a húst hússal, miközben számomra nincs különbség állat és állat között (off topic: attól is rosszul vagyok, hogy tudom, hogy a macska megfogja az egeret). Tudom persze, hogy nem lehet szembemenni a természettel, és ők azért húsevők is, de mégis. Létezik egyébként vegán állatvédő szervezet is, pont ezen az alapon. De visszatérve a jutikra, lehet házilag is készíteni, ezerféle kutyakeksz recept van a neten is, bár ezek sokszor nem egyszerűek, és hosszú ideig kell kiszárítani. Úgyhogy erre bevallom, ritkán szánom rá magam sajnos.

Viszont nem rég kaptunk egy ötletet a szuper kutyatanítónáninktől és kutyafitneszedzőnktől, Marcsitól: Halkonzerv (natúr!! tonhal vagy lazac), tojás és (rizs)liszt keverékéből sütünk egy lepényszerűt, aztán felkockázzuk. Úgyhogy mostanában időnként ilyen is van, és egyszerűen imádják :) Amúgy meg szerencsénk van, mert szeretik a kutyagyerekeink nassolni az uborkát, szezonban a dinnyét, vagy a natúr sült tököt is. És végezetül azzal is szerencsénk, hogy megengedhetjük magunkat, hogy ilyen dolgokat beszerezzünk a kutyáknak (bár tegyük hozzá, hogy hál’Istennek ezekből is vannk azért megfizethetők, nem csak a csillagászatiak), szívem szakad meg, de komolyan, amikor arra gondolom, hogy hány kutyus miket kap enni, vagy nem is kap enni – de ez már egy másik téma.

FIGYELEM!! EZ MIND CSAK SAJÁT TAPASZTALAT, NEM TANÁCS VAGY FELTÉTLENÜL KÖVETENDŐ PÉLDA, MAXIMUM ÖTLETEK. NEM IS LEHET MÁS, MIVEL NEM SZAKTERÜLETEM A TÉMA.