...röviden szólva ugyancsak nehéz. Tisztelet persze a kivételnek, és ebben a posztban inkább ezekre a kivételekre fogok koncentrálni. De nem lehet elmenni szó nélkül a nagy átlag mellett, vagy én legalábbis nem tudok. Merthogy mégiscsak 2024-et írunk, és szerintem egyre több ember követ ilyen-olyan okokból növényi étrendet, plusz ahogy arról itt már írtam, ez egyáltalán nem egy bonyolult vagy költséges dolog. (Lehet persze úgy is csinálni, hogy az legyen, de nem muszáj :))

Szóval, mit tehet az ember, ha növényi étrenden van, de azért csak beülne egy-egy étterembe – és nem feltétlenül deklaráltan vegánba (amelyek esetében tízből kilenc tuttira nagyon fancy, nagyon hipszter, ja és nagyon drága), mert urambocsá’ a társaságában vanna húsevők/vegetáriánusok is. Igen, én az a fajta plantbased vagyok, aki nem kap sikítófrászt és nem hány sugárban, ha az asztalnál valaki húst eszik (a közértek húsos polcai amúgy már más kérdés :)). Él az internet adta lehetőségekkel, és elkezd vadászni, étlapokat böngészni, hogy az adott környéken milyen lehetőségek vannak, és örömtáncot jár, ha talál olyan helyet, ahol van élet a köret+saláta kombón túl is. Mert ez az opció persze mindig adott, de azért csak vágynék ennél nagyobb választékra és kreativitásra. Arról nem is beszélve, hogy ez gyakran valami olyan salit jelent, ahol túlteng az egyszerű fejes saláta, nulla öntet, vagy egyéb kiegészítő. Merthogy mi van ugye a leggyakrabban? Cézár (csirke/rák/néha tofu, de az öntetben ugye van hal) és görög (feta).

Apropó, tofu, én még egy kicsit jobban megbonyolítom a saját életemet, mint egy átlag növényi étrendes, mert szóját sem eszem. (Egyszer kiütést kaptam tőle, plusz a – nyilvánvalóan agyongénkezelt – szója hormonális hatásait illetően is vannak kétségeim.) Pedig ami egyre gyakrabban előfordult „rendes” étteremben is, az vagy valami tofus cucc, vagy szójás kamuhúspogácsa. Aztán, van még az az a verzió, amikor az ember enged az elveiből, és beadja a derekát valami rántott zöldségre (a tojás miatt a panír se oké). És itt lényeges ugye a vegetáriánus és a vegán közti különbség – előbbi fogyaszt tojást, tejterméket – amivel sokan még mindig nincsenek tisztában. Így fordul elő a különböző sajtok, sokszor tejszínes krémlevesek, stb. ajánlása. Amivel persze jót akarnak, csak nekem nem opció. Vagy mondjuk egy-egy fogadáson, amikor „vegánnak” hirdetve van padlizsánkrémes szendvics, de azonnal érzem rajta a majonézt, mikor beleharapok. A másik, amit sokak összekevernek, hogy a vegán nem egyenlő az anorexiással, és az, hogy nem eszem állati eredetű dolgokat, még nem azt jelenti, hogy a tányér közepén fityegő három szem csírával jóllakom. Jó, ez így egy kicsit túlzás, de vannak rossz tapasztalataim :) Például egy puccos esztergomi étterem, ahol kérdeztem, hogy mit tudnék így enni. Mondták, nudlit, na, azon jól kiakadtam, mert arra a cukros-prézlisre gondoltam, tudjátok. Kiderült, hogy ez puccos nudli, valami trutyival meg zöldséggel, mondtam, legyen. Aztán kaptam egy dizájner tányéron pár szem ilyen fura nudlit meg kb. két szál rukkolát, de legalább jó sok ezerért.

A legtöbb helyen egyébként – hogy valami pozitívra is rákanyarodjunk – nyitottak arra, hogy mondjuk összekombináljanak két köretet, vagy valamiből valamit kihagyjanak, hogy az úgy már nekem jó legyen. Viszonylag ritka az olyan eset, amikor – szintén tapasztalat – kérek egy ételt úgy, hogy pl. hogy ne legyen sajttal besütve, és rávágják, hogy olyat bizony nem lehet. És hát, ha egyelőre még elvétve is, azért egyre inkább találni helyeket, ahol többféle növényi alapú fogás szerepel az étlapon. Úgyhogy nézzünk is pár példát, bár nyilván nem tudok minden egyes étterem/bisztró/büfé nevére visszaemlékezni. Kezdjük azokkal, ahova rendszeresen járunk a közelben. Itt van a zsámbéki olasz, a Notte Trattoria, ahol ugyan viszonylag kicsi a növényi a választék, de van pár tészta, ami ilyen, és ami a lényeg, a kedvencem, az insalata mista. Ez egy giga adag saláta, sokféle zöldségből, és házi bazsalikomos olívával. Ez egy adag krumplival már akkora, hogy alig bírom megenni. És persze Aperol dukál mellé :) :) A másik helyünk Bicskén a Korona étterem, ami egy abszolút klasszikus, régivágású hely. Itt sem túl bő nekem a választék, viszont isteni a serpenyős sült zöldségük mondjuk rizzsel – és ezen még sosem akadtak fent. Ezek a kevésbé kreatív vonalat képviselik, de van ennél azért egy-két extrább tapasztalat is, a teljesség igénye nélkül.

Például, ahova egyébként a hétvégén is készülünk, a dorogi Horváth Kertvendéglő (ide amúgy is nagyon ajánlom, hogy menjetek el), ahol több vegán fogás közül egészen extra a csicseris cukkinilecsó sáfrányos bulgurral. És mellé egy pohár Savignon Blanc és az a környezet. Ami azt is példázza, hogy nem kell feltétlenül különlegességekben gondolkodni. Ha már ez a környék, ugyanígy jó tapasztalat az esztergomi Cakkumpakk Bisztró a kicsit ázsiai ízvilágával. Nyaralások alkalmával a Balaton környékén is felfedeztünk egy-két klassz helyet. Az első felfedezés nevére sajna nem emlékszem, de Tihanyban volt, az tuti, és lent a parton. Itt találkoztam először azzal, hogy a vegán gyros nem valami furcsa húspótlóból van, hanem laskagombából – és nagyon-nagyon finom! Keszthelyen pedig ott a Klassz Kultúrbisztró, aminek csak a neve bisztró, mert hatalmas a választék mindenki számára. Annyira, hogy dönteni is alig bírtam, de végül jól sikerült – itt ettem ugyanis életen humuszát. Vagy legutóbb Balatonfüreden jártunk, ahol a nem túl kreatív nevű Balaton étteremben kötöttünk ki. Az étlap viszont nagyobb kreativitást mutatott – külön vegán menü volt, én valami burgert ettem végül. De figyelemreméltó volt a dunakeszi Duna-parton egy egyszerű(nek tűnő) bisztró is, ahol akkora adag (és finom) falafelt kaptam mindenféle garnírunggal, hogy ketté állt a fejem.

Ha a fővárost nézzük, ott persze sokkal több a kimondottan olyan lehetőség, ami teljesen vegán, mármint az egész étterem. De ha nem ezekkel kezdjük, akkor nekem maradandó élmény volt a Rómain az A Hely, a Kopaszin a Fruska, a Vak Varjú vagy a Deákon a Lugas Étterem (utóbbi meg is lepett). Ahol még szeretek a növényi alapú cuccokból válogatni az a Kelet kávéző (főleg leves, sali), a Béla (bár itt elég anorexiás az adag, de kreatívak a kaják) és újabban a Green Habbit (mindenféle összeválogatható protein plate), de jópofa hely Vegan Burger is, amiben az az extra, hogy maga választhatja ki az ember, hogy milyen „húspogácsát” kér – van szója, gomba, borsó, zab, és talán még valami. Na de Budapesten van egy csomó kimondottan vegán is, mint a nagyobb gyorsétterem láncok, a Hummus Bar vagy a Las Vegan’s (ja, van vegán burger a Mekiben meg a Burgerben is, de azok felejtősek szerintem, de legalább vannak). Előbbi esetében viszont mintha romlana a minőség és a mennyiség is, nekem legalábbis nagyon olajosak az ételek újabban és a papírtányér sem túl meggyőző. Utóbbit főleg a burgerek uralják, amiket kérhetünk tálként is, viszont így is, úgy is csak azt értük el, hogy növényi alapú legyen, azt nem igazán, hogy egészséges – merthogy ugyanúgy nagy adag olajban sülnek ki a zöldségpogácsák és (valószínűleg mirelit) krumplik.

Szintén kicsit a gyorskajálda kategória, csak eggyel kreatívabb kiadásban a Vegan Love. Itt inkább mexikói az irány, vannak mindenféle burgerek meg tortillák, saláták és a beléjük való is különféle zöldségekből, fehérjékből készül. Plusz vannak finom desszertek és italok is. Olyan istenigazából vegán étteremből (szóval, ami tényleg nagy étterem, nem csak bisztróféle) nagyon sokat még nem próbáltam, de nőnapon például a Vegan Gardenben voltunk. Ez a fancy, hipster, drága kategória, de megéri :) Itt aztán tényleg minden van, és full növényi alapú, a levestől a desszertig. Ennyit persze nem lehet végigenni, úgyhogy én végül valami hamburger-saláta-krumpli kombó mellett döntöttem, a férjem meg vegán négysajtos pizzát evett. (Ő amúgy mindenevő, de nem érezte, hogy nem igazi sajtot eszik.) Aztán végül nem bírtam ellenállni egy pisztáciás tortának, azzal öblítettem le a vacsit :) Ha már itt tartunk, külön kérdés még a cukrászda vagy pékség, ahol egyelőre sajnos úgyszintén nem könnyű tisztán növényi dolgokat találni. Jó esetben mondjuk egy valami azért van. De vannak üdítő kivételek, mint a nagy kedvencem Budajenőn, a Sercli Café, vagy Esztergomban a La Fontana.

Külföldön is – legalábbis Európa ezen részén – hasonlóakat tapasztaltam, de a saláta-köret kombó ott is mindig működik. De volt azért persze ennél jobb is, például tavaly nyáron Crikvenicán egy cékla-csicseri fasírtos étel, vagy nemrég Katowicében a vegán vöröslencsés pierogi. Hadd nem mondjam, hogy a hanyatló nyugaton kicsit mást tapasztaltam. Bécsben mondjuk, ami annyira nem is nyugat, válogatni tudtam a helyek közül, és az egyszerű élelmiszerüzletekben is óriási volt a nekem való választék. De ne legyünk telhetetlenek, azért itt is látszik már a változás, csak így tovább!