Avagy jó pár napja kutya meleg van, és nem látszik a vége... Na de mit csinálhat ilyenkor, hogy vészelheti át egy kétkutyagyerekes család, főleg, ha az egyik ebzet éppen ilyenkor sérül meg? Mindjárt erről is lesz szó, de szerintem érdekes már önmagában mind az angol, mind a magyar kifejezés, amit a nagy hőségre használunk. (Amúgy is izgat, hogy miért ez a sok állat a szólásokban, közmondásokban, és általában negatív kontextusban, illetve, hogy nem meghaladott-e még mindig ezeket használni, de ez majd egy külön posztot érdemel.)

Szóval tudtátok, hogy a kánikulának és Dog Daysnek is az ókorig nyúló gyökerei vannak? Ugyanis, mint az kiderül például a Nyelv és Tudomány oldaláról, „a rómaiak idejében a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga, a Szíriusz nyár közepén, a legnagyobb hőség idején jelent meg először az égbolton. Az egybeesés miatt a rómaiak azt feltételezték, hogy a csillagkép okozza a nagy meleget. Szóval a kánikula szó innen ered, vagyis a Nagy Kutya, a Canis Maior kicsinyítő képzős változatából. A szó amúgy más nyelvekben is megtalálható, például ritkán ugyan, de a lengyel is használja, és mint szintén a Nyestről megtudtam, az oroszban meg egyenesen a nyári vakáció szinonimája lett. És hát innen ered az angol Dog Days is, amelynek, ha csak egyszerűen rákeresünk a definíciójára, egyrészt megkapjuk azt, hogy a július és szeptember közötti időszak, amikor az északi féltekén forró, fülledt az időjárás. Kapunk viszont egy másik meghatározást is, mely szerint ez a stagnálás és inaktivitás időszaka.

Na és hát éppen ez a lényeg, ezt érzem én is, hogy akaratomon kívül totál lassú, kókadt, nyomi vagyok, plusz ezt látom a család két-és négylábú tagjain is. Azt hiszem, az Káeurópában élő ember nem nagyon vagy ezekhez a hőmérsékletekhez szokva, valahogy mintha nem erre lenne kitalálva a szervezetünk. És hát nyilván nem is normális, hogy a mi kis csupa zöld, alig betonos falunkban is 37 fok legyen délután, a vályogházban 27, és akkor felteszem Pesten ez több mint 40, egy jó kis panelban meg mondjuk 35. Úgyhogy ne mondja senki, hogy nincs klímavészhelyzet, globális felmelegedés, ózonlyuk és társai, mert azt hiszem, ezek eredményét most mind saját bőrünkön tapasztaljuk. Emlékszem, gyerekkoromban, ez a nyolcvanas-kilencvenes évei az előző századnak, olyan 25 fokos nyarak voltak, és ha mondták a rádióban, hogy 30 fok is lehet, hát az összes felnőtt rosszul volt. Hiába, na, régen minden jobb volt :)Aztán emlékszem arra is, amikor egyetemista koromban meg még utána is évekig simán bírtam a napon feküdni hosszasan, csak úgy szárazon. Most is bírok persze, a gond az, hogy mondjuk március-áprilisban, aztán meg októberben. Így nyáron kb. ki nem bírom tenni a lábam a ventilátor mellől, csak reggel 6 és 8 között, aztán meg este jó későn. Merthogy még este 8-9-kor is 30 fok van. Mondhatjuk nyilván, hogy ahogy öregszem, egyre rosszabbul bírom, de nem hiszem, hogy ilyen egyszerű.

Na de vissza a konkrétumokhoz. Az természetes, hogy a kutyusok sem bírják a hőséget, nem akarnak kint lenni, stb., nem is erre „lettek kitalálva” ők sem. Nem is szabad őket kitenni a hőségnek, hiszen könnyen hőgutát kaphatnak, arról nem is beszélve, hogy egyre komolyabb gond a forró aszfalt is a tappancsuknak. Úgyhogy séta – ha egyáltalán – csak kora reggel vagy késő este, és mi például vettünk most nyári kutyacipőt is, de az abban való járást még gyakorolni kell. Szóval nem elég ez az önmagában nehezített helyzet és a bezártság, Barikánknak még egy hot spotja is lett a farkán (hogy mi okozta, azt valójában senki sem tudja, de az tény, hogy nem sokkal a nyaralás előtt sikerült ezt). Szerencsére időben elkaptuk, állatdoki, szőrborotválás, bűzmirigy nyomkodás, aztán sebkenegetés. Kiegészítésként a szuper kutyatanárunk-fizioterapeutánk, Marcsi még naponta lágy lézerrel is kezeli. Noha szépen gyógyul, nyilván nagyon viszket, irritált szegénynek, és mivel nem hagyhatjuk, hogy nyalogassa, az idő egy részét sajnos a hülye tölcsérben kell töltenie. Itt pedig megint képbe jön a hőség, mivel, ha normális idő lenne, akkor mindennapra csinálhatnánk neki(k) programot, hogy ne a farkával legyen elfoglalva. De ebben a hőmérsékletben nem lehet elcibálni ide-oda a kutyákat, maximum nagyon este (Kasmírunk amúgy jobban bírja a meleget), vagy légkondis helyre, mint pár napja Decathlon. Plusz az autózás is lehet gond, a mieink már úgy utaznak, hogy hüsimatracon ülnek, van oldalt árnyékolójuk, plusz letekert ablak, plusz légkondi.

Arról nem is beszélve, hogy nyilván nem hagyjuk felügyelet nélkül, így mi kétlábúak sem igazán tudunk mit kitalálni, hogy hol, hogy hűtsük le magunkat, a kedvenc tavunk közösen például nem jöhet így szóba. A minap jobb híján elmentem ennek okán egy zsámbéki hotel wellness részlegébe, ahol van kinti úszómedence, ami jó is volt – amíg a vízben voltam. Konkrétan olyan meleg volt már reggel kilenckor, hogy képtelen voltam a parton fekve olvasni, csak a vízben ácsorogva, és ebben a viszonylag korai időpontban is elég sok színt kaptam, persze be voltam kenve. Apropó, naptej, bennem már fel sem merül, hogy úgy menjek el bárhova, nem csak a strandra, hogy nem kenem be magam, és az 50 faktoros arckrém is alap. Vagy ma kora reggel a bezártság enyhítésére elmentem itt a közeli természetbe sétálni-futni, a napon meg már reggel hétkor olyan meleg volt, hogy csak a sort-sportmelltartó kombó volt elviselhető. Sőt, jógázni, tornázni is kint csak nagyon korán reggel bírok, vagy bent csinálom, a ventilátor mellett. A legrosszabb pedig, hogy kedvend kutyaovisaimhoz se tudok menni, mert nem lenne biztonságos a forróságban a séta – egy reggel voltam, de ugyanaz volt a tapasztalatunk, mint ma itt. Úgyhogy csak reménykedünk, hogy nem az egész egyébként annyira áhított nyár lesz ilyen, és mire tíz nap múlva indulunk a tengerre, mérséklődik a kánikula és Barink farka is meggyógyul.