Nem, nem itt most megint csak nem a kortárs lengyel irodalomból fogtok ízelítőt kapni, mivel ugye az nekem a munkám, ergó szórakozásként nem ilyesmit olvasok :) Sőt, igazából sokszor már konkrétan szépirodalmat sem tudok úgy olvasni, hogy az valóban kikapcsoljon – ennek két oka is van.  Egyrészt, annyira gyakran kell olvasnom munka miatt (egyetem, kritika- vagy tanulmányírás), hogy ha a kezembe veszek egy regényt, novellás- vagy elbeszéléskötet, rögtön bekapcsol a fejemben valami, és úgy érzem, mintha dolgoznék. Másrészt, ha fordításban olvasok valamit, rögtön jön a fordítóénem, és már nézi is ilyen szemmel, gondolkodik mi lehetett az eredeti, és így tovább. Nem beszélve róla, hogy az ember, ha ilyesmivel foglalkozik, mint én, hát bizony könnyen felfedez valami silányságot, ami lehet akár csak formai is, vagy amikor látszik, hogy spóroltak a szerkesztőn/korrektoron, és akkor jól el is megy a kedvem.

Így aztán elég más típusú, akár bizonyos értelemben szakkönyvekkel kapcsolódok ki, na de azért nem kell kvantummechanikára gondolni :) Kutyás, állatos téma bármikor jöhet, szintúgy a pszichológia és újabban a generációkutatás (jó, jó, ebben is van egy ki szakmai), illetve az életmód-sport-étkezés téma (itt nem a hogyan fogyjunk le két nap alatt típusú cuccokra, hanem ennél azért összetettebb, valóban tudományos kérdésekre kell gondolni).

Úgyhogy így aztán egy lendülettel (kattintással) be is szereztem három könyvet, méghozzá ezeket: Sophie Collins: Hogyan neveljünk boldog kutyát, dr. Emeran Mayer: A bél-agy kapcsolat, Bereczki Enikő: A rejtélyes Z generáció.

Miután egy forró nyáron napon el is mentem értük a boltba (és megfogadtam, hogy soha többet nem megyek szombaton plázába), bele is vettem magam az olvasásba, a kutyással kezdtem a sort. Jó, azért persze volt némi elképzelésem arról, hogyan, mitől lesz boldog a kutya, de hát bíztam benne, hogy mindig tanul valami újat az ember. Ezt a könyvet egyébként a férjem látta meg a neten, én meg lecsaptam rá. Nagyon jól felépített és szépen elkészítette, illusztrált könyv, ami egy kezdő kutyásnak is jó választás lehet, mivel mindenre kitér kicsi kölyökkortól egészen a búcsúzásig. Számomra a legérdekesebb részek (itt is, haha) a táplálkozással, mozgással kapcsolatosak voltak. Előnye a könyvnek, hogy nem csak elméletben elmondja, mivel etesd a kutyát, és mivel ne, hanem konkrét komplett étel és jutifalat recepteket is megad. Emlékszem egy almásat rögtön ki is próbáltunk, bejött a gyerekeknek :) Jópofa – és hasznos – rész volt az is, ahol különféle játékötleteket ad, van itt kutya-gazdi „társas”, ügyességi, ha csak 10 perced van típusú, sőt olyan is, hogy miből milyen kutyajáték készíthető. Könnyed, szórakoztató, informatív olvasmány.

Ennél már nem egy fokkal bonyolultabb, bár szintén roppant informatív A bél-agy kapcsolat. Jó ideje sokat lehet már olvasni arról, hogy egyrészt az immunrendszer nagy része a belekben van, és hogy a bélrendszer lényegében egy második agy. Engem is érdekelt már rég ez a téma, olvastam is ilyen cikkeket, úgyhogy nagyon megörültem ennek a könyvnek, főleg, hogy úgy hirdette magát, hogy mennyire közérthető. Nagyon tetszett az orvos-szerző megközelítése, miszerint nem egy megjavítandó gépként tekint az emberre (egyébként ugyanez a – sajnos ritka –  hozzáállás jellemzi a magyar származású kanadai orvos, dr.Máté Gábor műveit is, de nem bél témában), aminek egy-egy alkatrésze elromlik időnként, hanem egységes egészként értelmezi. Ki is derül már az elején, hogy bizony őt is, hogy úgy mondjam, hülyének nézték annak idején, amikor ezzel a szemlélettel előállt, és csak az utóbbi években került előtérbe az a szemlélet, miszerint minden – na jó, sok minden – a belekben dől el, és bizony kommunikál a bélrendszer az aggyal, és fordítva. (A klasszikus, a könyvben is többször előkerülő példa ugye az idegesség-hasmenés kombó, de pl. nekem volt légúti refluxom, és annál is elég sok idő volt magamtól! rájönni, hogy nem az oldja meg, ha soha többet nem eszem paradicsomot vagy narancsot, meg nem iszom kávét, és a gyomorsavtermelés leállítása sem éppen megoldás, vagy hát nekem nem volt az – merthogy nem is túl sok sav okozza mindenkinél. DE!!! Ez megint csak egy személyes példa volt, nem mindenkinél működő jótanács.) A könyvre visszatérve, a közérthetőséget azért ne úgy értsük, hogy leülünk, és elolvassuk, mint valami lányregényt. Az eleje, a háttér ismertetése, és a vége, a praktikus tanácsok elég könnyen emészthetők (stílszerűen :)), viszont a legnagyobb része nagy odafigyelést igényel. Ennek ellenére szerintem érdemes végigrágni magát rajta az embernek, mert tele van hasznos infóval, és összeáll a kép, hogy hogyan lehet kiegyensúlyozni a mikrobiomot, javítani a felszívódást, erősíteni az immunrendszert, és mindez – hihetetlen, de igaz – hogyan segíthet egy csomó betegség, de olyanok, mint az Alzheimer-kór megelőzésében, vagy a depresszió gyógyításában, közérzet javításában. (Utóbbi annyira talán nem meglepő, én is pár napja belecsúsztam abba a hibába, hogy keveset, vagy nem jól ettem reggel, aztán hiába voltam éhes, gondoltam kitartok ebédig, nehogy hiba csússzon a gondosan (vagy betegesen?) megtervezett kalória- és makrotápanyagbevitelbe – erről majd egy másik posztban. Ennek az lett a vége, hogy síkidegen vásároltam, főztem (deeee nem estem bele abba, hogy gyorsan bekapok valami péksütit vagy nasit), és ez a nem túl kellemes mentális állapot sajnos az ebéd ellenére is aztán velem maradt még jó darabig.

Végül a Z generációról szóló könyv zárta a sort, amire úgy figyeltem fel, hogy láttam valakinél a buszon, és kíváncsi lettem rá. Egyrészt, mert korábban is olvastam pár könyvet, cikket generációkutatás témában, másrészt ugye ez az a nemzedék, amelyiket én is tanítom az egyetemen, gondoltam, csak megtudok valami hasznosat róluk. Ez a könyv is nagyon átfogó képet ad, rengeteg témát érint. Hogyan van a családban jelen ez a generáció, milyenek a munk világában, milyen az egymáshoz, más nemzedékekhez fűződő kapcsolatuk, hogyan kommunikálnak, hogyan tanulnak, mit várnak el az oktatásban. Igen, ma már ez utóbbi is egy szempont, a frontális oktatás idejen bizony lejárt, és szerintem meg kell hallani az idők szavát. Illetve nyilván nem maradhatott ki a közösségi média, a mesterséges intelligencia és az influenszerek kérdése sem. Utóbbiakkal sok interjú is van, ami merőben más megvilágításba helyezi a kérdést, mivel meglátjuk, hogy sokaknál mennyi munka és befektetés van amögött, hogy ez lett a munkájuk. Ugyanakkor persze ijesztő adatok is vannak, engem például nagyon megdöbbentette, hogy simán léteznej 7-8 éves youtuberek, vagy ugyanez a korosztály mennyit tik-tokozik (nyilván naiv vagyok és nincs gyerekem). De ugyanígy meglepett az is, hogy én viszonylag korai Y generációsként mennyi mindent csinálok a Z-khez hasonlóan, főleg a kommunikáció terén. De ez is csak azt mutatja, hogy nyitottnak kell lenni, mert egyáltalán nem biztos, hogy „régen minden jobb volt” :)