...van néhány jó ötletem, merthogy egészen kiváló lengyel sorozatokra lehet bukkanni a nagy streaming szolgáltatók kínálatában. Persze van egy csomó más kelet-európai is, de itt most kifejezetten a lengyelekre térnék ki (szakmai ártalom). Nem tudom, kinek hogy van, és mi mindent érzékel már az emberről a mesterséges intelligencia (sőt, ezt valójában nem is akarom tudni), de nekem például állandóan megjelenít a Netflix egy lengyel filmek fület, úgyhogy olyan nagyon keresnem sem kell.

Örültem is, hogy hú, mennyi minden van, de be kellett látnom, hogy ennek egy tetemes része azért zs kategóriás ócskaság. De megérte a böngészést, mert szuper darabokra is sikerült így rábukkanni, plusz mivel az egyetemen is tanítok filmtörténetet/művészetet, az se árt, ha képben vagyok az aktualitásokkal. Alább a saját szubjektív válogatásom követezik, csupa olyan sorozat, amelyekben sokkal több van, mint ami elsőre látszik – bár az mindig kérdés számomra, hogy annak, aki nem lengyel vagy lengyeles, vajon mennyi jön át ezekből a mögöttes, de sokszor baromi lényeges, sőt néha történelmi tabukat döntögető tartalmakból.

Kezdjük a már három évadot számláló Rojsttal, ami magyarul a Mocsár címet kapta. (A címfordításokról majd még később, de a Mocsár nem rossz cím, főleg, hogy a Rojst kb. lefordíthatatlan.) Első ránézésre egy krimisorozattal állunk szemben, és abszolút megállja a helyét krimiként szerintem. A három évad Lengyelország három különböző érájába repíti a nézőt, de mind a közelmúltban vagy félmúltban, vagy a még nem is múltban játszódik. Az elsőben még a kommunista Lengyelországot látjuk, egyébként nagyon jól megfesti a film a hangulatot is. A sztori szerint egy kettős gyilkosság ügyében zajlik a nyomozás, amelybe beszáll, vagy legalábbis külön nyomozást folytat két újságíró is, egy idősebb és egy pályakezdő. Szükségszerűen ütközik így ennek a két figurának a világa is, a beletörődés és a mondjuk forradalmibb hozzáállás. Spoilerezni és társait itt most nem fogok, mert van itt egy ennél szerintem jóval lényegesebb dolog is (azon túl hogy kiderül, milyen korrupt volt a kommunista hatalom is). Mégpedig a múlt kérdése, amelynek bizonyos epizódjairól a rendszerváltásig nem volt szabad beszélni, és bizonyos (elég nagy) körök szerint ma sem lenne szabad.

Viszont a rendszerváltozáskor beindult Lengyelországban egy nagyon erős leszámolás, szembenézés a múlttal, témákká váltak a közelmúlt tabuizált történései – itt mindenekelőtt a Holokausztra és a német múltra, a németekkel való viszonyra, Lengyelország nyugatra tolására, a kitepelítésekre kell gondolni. Ezek jó részét mindenki tanulta az iskolában, úgyhogy ezt most itt nem taglalom, de egy kiváló, és szintén erősen tabudöntő könyv, Magdaledna Grzebałkowska: 1945. Háború és béke kapcsán itt írtam erről is bővebben. Sőt, vannak ennél durvább dolgok is, nevezetesen, hogy vannak lengyelek, akik öltek németek vagy zsidókat. Szóval, ennek az egész szembenézésnek az irodalom volt az első terepe, de nagyon gyorsan átkúszott a popkultúra vagy tömegkultúra, a filmek, sorozatok színterére – ez már önmagában egy nagyon érdekes folyamat. Nem beszélve arról, hogy milyen gyorsan reagálnak ezek az alkotások az eseményekre.

Na de visszakanyarodva a Mocsárhoz, miért is kellett itt most ez a kitekintés? Merthogy már az első évadban abszolúte érezhető, hogy valami sokkal komolyabb titkok vannak a háttérben, de ez itt még csak nagyon sejtelmesen jelenik meg. Az egyetlen konkrét manifesztációja a dolognak tulajdonképpen annyi, hogy nagyjából a zárójelenetben látunk egy erdőben kopjafákat, amelyeken német nevek vannak. Az avatott néző azonban itt már sejti, hogy ez mire utal. Mégpedig arra, és ez az a rész, amelyet sokáig elhallgattak a lengyelek, és máig sem szeretik hangoztatni (egyébként érthető okokból), miszerint a második világháború után ők is hoztak létre táborokat az országban maradt németeknek, ahol sokan meghaltak (gázkamrák ugyan nem voltak, de a körülmények nem voltak sokkal jobbak, mint egy náci táborban – egyébként erről is születtek már irodalmi művek, magyarul még nem hozzáférhetők). És szerintem emiatt válik ez a sorozat sokkal többé, mint egy jól megcsinált krimi.

A második évadban már 1989 után járunk, így elvileg már nem tabuk ezek a témák. Elvileg. Itt a sztori egyik szála az idősebb újságíró visszaemlékezése egy régi szerelemre, akire szintén kitelepítés (egyébként ez egy elég eufemisztikus kifejezés szerintem, mert valójában brutálisan kidobták őket) várt. Itt már konkrétabb képekben láttatják az alkotók a német múltat, viszonyt, morálisan pedig az a kérdés kerül elő, hogy valamilyen úton-módon bizony szinte mindenki részese volt a gépezetnek, ha másképp nem, a rendszer haszonélvezőjeként. Van persze továbbra is krimiszál, de ezt nem fejtegetem, nézzétek meg :) A harmadik évadban, ami egész friss, pedig összeér a múlt és a jelen, a bűnügyi történet és a történelem. Ez 1999 Szilvesztere előtt nem sokkal játszódik, látjuk az egész lengyel alvilágot, a szervezett bűnözést, a korrupt ügyészséget és társait – ami azt hiszem, nem csak Lengyelországban volt jellemző. Nagyon bátor évad ez, mert konkrétan kimondja, egyes szereplők szájába adja, hogy lényegében meg kell hamisítani a múltat, nem szabad német sírokról beszélni, mert nincsenek, az nem lehet, hogy lengyelek öltek németeket, és az előkerült holttest is, nem baj, hogy nem túl régi, az bizony egy, a második világháborúban, németek keze által megölt nőé. Ha nem állsz be a sorba, akkor neked lőttek. Lengyelországban egyébként volt egy idő, amikor megszállottan törekedtek arra, hogy mindent megtegyenek azért, nehogy valahol külföldön meghamisítsák a lengyel történelmet, ehhez képest bizonyos epizódokkal ők maguk teszik ezt. És ez nem csak egy film sztorija, hanem a valóságban is létező jelenség, magam is nemrég voltam ilyesminek fültanúja.

Hasonlóan a németkérdés kerül elő a Znaki című sorozatban (magyarul Rejtély a hegyekben – a legtöbbször szörnyűek ez a címfordítások, mintha a magyar nézőnek az kéne, hogy leírják, miről fog szólni a film). Sok minden rétegződik itt egymásra, de itt is egy gyilkossági nyomozás a látszólagos főszál. De ott van a háttérben a polgármester választás, ennek kapcsán a régi és az új világ összecsapása, na és a mindent eluraló korrupció. Plusz egy bánya, ahol építkezni akarnak, de az idősebb lakosok mindenféle rejtélyes utalások közepett ezt igyekeznek meggátolni. Egy idő után itt is gyanút fog az ember, hogy mi, vagyis kik rejlenek a bánya mélyén, akikre csak célozgatnak. Mígnem szó szerint és elég durván a felszínre tör a múlt, és brutális mennyiségi emberi maradvány kerül elő a bányából. Noha nem mondatik ki, a körítésből erősen sejthető, hogy nem lengyel, és nem természetes halált halt emberekről van szó. Az egésznek ad még pluszban egy misztikus légkört a faluban élő félkegyelmű vagy szent bolond figurája, ja és persze a falusi plébánosnak is komoly szerep jut.

Ha már a rettenetes címfordításoknál tartunk, következzen Królowa (angolul The Queen, magyarul Visszatérés a kisvárosba), ami talán ennyire nem kemény, de jó képet ad a sokszor még mindig és főleg vidéken nagyon konzervatív lengyel társadalomról. Két totál különböző világ, a szocializmusban benne ragadt lengyel periféria, és az ezt képviselő középkorú nő, illetve a Párizsban élő drag queen apja világa csap össze – a nő lánya, aki ugye a férfi unokája lesz a kapocs. A két világot végül egy bányatragédia képes összehozni – ez is lényeges mozzanat, mivel ezeknek a sorozatoknak gyakran határmenti kis bányászvárosok a helyszínei, amelyeknek múltja több országhoz is köthető.

És ha már szó volt a korrupcióról és az eseményekre való gyors reagálásról, az utóbbi idők egyik legjobb lengyel sorozata volt az Árvíz, lengyelül Wielka woda. Ez az 1997-es wrocławi nagy árvizet dolgozza fel, amely óriási pusztítást végzett. Ami elkerülhető lett volna, ha hallgatnak a szakértők előrejelzéseire. De ehelyett minden városvezető és mérnök csak a saját székét féltette, amelyekben mindenféle régi tervrajzokra és számításokra hivatkozva kényelmesen hátra is dőltek, hogy nem lesz itt semmi baj. Senki nem akarta meghallani annak a szakértőnek a szavát, aki jó előre megmondta, hogy óriási árvíz jön, sőt nem csak mondta, hanem számításokkal alá is támasztotta. És hogy miért nem? A válasz pofonegyszerű: Mert az illető nő volt, és még viszonylag fiatal is. És nehogy már a sok szakértő tudós férfi között, egy még mindig borzasztóan patriarchális társadalomban egy nő mondja meg, hogy mit kellene csinálni, legjobb, ha szóhoz se jut. Azt hiszem, sajnos ez még sokszor mindig így van, és megint csak nem lengyel sajátosság. Ennél a filmnél egyébként a technika is figyelemre méltó, hogy hogy montázsoltak a felvételekre hatalmas árvizet, és milyen feszített tükrű medencékkel dolgoztak – erről itt lehet olvasni, de csak lengyelül, de vannak képek is.

Az eddigiek mind Netflix gyártások, van pár hasonló témájú sorozat az HBO-n is, mint például a Paktum vagy a Wataha (Falka), de ezek szerintem filmművészetileg elmaradnak a fentiektől, de amiatt, hogy ezek is tabudöntő témákat taglalnak, lehetnek figyelemreméltók.