Ma reggel végre ismét a Kutyaovi Állatvédő Egyesületnél indíthattam a napot – egész héten vártam már erre, de nem jutottam el, annyira sok volt a munkám, és olyankor is, amikor egyébként nem szoktam dolgozni (nálam ez ugye bizonyos határok között elég rugalmas). Mindig várom ezeket az alkalmakat, sőt tervezem is, hogy melyik héten mikor, hányszor jön össze, és közben titokban remélem, hogy a kutyusok is egy kicsit várnak engem, örülnek, ha megyek, aztán megyünk :)

Azt hiszem, ezt nevezik igazi win-win helyzetnek, hiszen a kutyik, akiket éppen kiviszek, le vannak mozgatva, rengeteg más vagy új inger éri őket, akinek nagyobb a mozgásigénye, futhat, aki esetleg kicsit megasszonyosodott, ledolgozhat pár dekát, aki bizonytalan, magabiztosabb lehet, és hát ez azért mindegyiküknek egyéni, csak velük való foglalkozás. Sőt, az sem kizárt, hogy még tanulnak is egy-két alap dolgot vagy trükköt, és mindehhez persze jutifalat is dukál. Én is többszörösen nyerek ezekkel a reggelekkel, hiszen, ahogy már arról korábban is írtam, ez felér egy „agymosással”, teljes kikapcsolódással, mivel az ember (én) ilyenkor automatikusan ezer százalékban a kutyára koncentrál. Na jó, legfeljebb a szépséges természetre maga körül, vagy az itt-ott felbukkanó nyuszikra (engem először nagyon meglepett, hogy milyen nagyok ezek a mezei nyulak :)), időnként őzikékre. 

De a lelki-mentális wellness mellett nem hanyagolható el a fitnesz része sem a dolognak, mert ilyenkor sokszor simán megvan 5-6-7 kilométer is, amivel így viszonylag korán reggel megvan a lépésszám, egyszerre kardió és aerob edzés (és jó, tiszta levegőn!), és hát ugye a kalóriaégetés sem elhanyagolható. Úgyhogy én például akkor is teljes lelki nyugalommal ehetnék kakaós csigát reggeli (ma amúgy diós volt), ha hinnék abban a teljes marhaságban, hogy az embernek bűntudata kell, hogy legyen, ha megeszik valami finomat/édességet. (Off topic, de fel nem foghatom, hogy érezheti valaki magát bűnösnek attól, hogy megevett valamit, amihez kedve volt, vagy hogy utána „büntetésből” megvon valamit, vagy a mozgást használja önbüntetésre – de ez egy külön poszt lehetne.) 

Visszatérve az ovis sétákra-futásokra, kétségtelen, hogy a tavasz és az ősz a legideálisabb évszakok, nincs se túl meleg, se túl hideg, kényelmes időben lehet menni reggel, nem szakad a víz az emberről, nem lóg a földig a kutya nyelve, viszont nem is kell dideregni :) Telente általában minél később megyünk, hátha akkor már melegebb van (nincs), nyáron viszont sokszor már réggel hétkor rójuk a köröket, akkor még meg lehet maradni a melegtől. Szóval a mai is egy ilyen abszolúte ideális idő volt a sétához és a futáshoz is, tizenfok, kis napsütés, száraz utak. Ja, mert sokszor sártenger van ám, de ez itt a kutyát sem érdekli, néha felér egy Hard Dog Race-szel, télen pedig simán korcsopályává változik a sétaút.

Ma két partnerem volt, elsőként Aranyeső, akivel már a legutóbb is futottunk egyet, és aki egy gyönyörűséges, kedves, örökmozgó (hogy ez szó szerint értendő, szerintem a képeken is látszik :)), aranybarna kutyalány.

ARANYESŐ

Utána pedig Eperkével sétáltunk, aki egy kisebb testű, szintén nagyon kedves, bújós, mosolygós, fekete-fehér foltos lány. Mindketten újrakezdők, vagyis egyszer már voltak gazdisok, de visszakerültek, és most már tényleg az igazi családjukat keresik. Nagyon jó velük menni, Aranyeső kicsit sportosabb, de ő sem húz, nem rohan gyorsan (én sem vagyok egy futóbajnok), szépen tud sétálni is. Eperkével pedig nagyon kényelmes tempóban lehet menni végig, szépen jön láb mellett, de ha arról van szó, lehet vele kocogni is.

EPERKE

Pluszban szeretném még itt megmutatni nektek Dorkát, aki nemrég került a Kutyaoviba. Dorka nagyon cuki a hatalmas batmanfüleivel, iszonyat aranyos, bújós ő is. Vele múlt hétvégén sétáltam, és egészen elképesztő volt, hogy akkor jött ki először, sőt még csak egy napja volt az oviban, de nagyon szépen magabiztosan sétált, futni is lehetett vele, és még ülni is tud.A többit már a képekre bízom :)

DORKA

Bővebb info a kutyusokról itt