Mert bizony már ilyen is van, kutyáinkat nem csak sétával, futással, szaladgálással tarthatjuk fitten és egészségesen, hanem célzott tornával is :) Az már biztos sokaknak feltűnt a képeken, hogy Kasmírunk elég furcsa (bár ez nem egyedi eset) testalkattal jött világra – nem is tudjuk, honnan örökölte, mert a mamája (a másik, a szülő, nem én :)) szürke, göndörszőrű, közepes-nagy méretű. Ezzel szemben Kasi barna-bézs, kicsit szálkás szőrű, hosszú testű, rövid lábú.

Úgyhogy már eleve emiatt jobban kell rá figyelni, nehogy sérüljön a gerince. Nyilván nem tudunk minden egyes leugrást vagy lépcsőzést meggátolni, de azért igyekszünk, hogy ezeket kerülje, vagy, ha már ugrik, akkor ne legyen helye túl nagy ugráshoz, szőnyegre érkezzen (igen, emiatt sok mindent átalakítottunk a lakásban), lépcsőn pedig szigorúan egyesével vegye a fokokat. Mondjuk ott mindig átmegy „szánhúzóba”, nem egyesével rakosgatja a négy lábát, de ezzel sincs egyedül.

Mindezek ellenére, többször is előfordult vele, hogy meghúzta a bal vállát, és aztán sántikált, háromlábazott. Na, annyira azért nem, mert ha esemény volt az utcán, vagy jöttek a szomszéd cicák, akkor rohant ki ezerrel, ezt nem lehet megakadályozni, csak ha „ketrecnyugalomra” (micsoda hülye szó) ítéljük, de nem fogjuk ketrecbe csukni a kutyát. Vittük persze dokikhoz, mindig kapott fájdalomcsillapítót, aztán annyi. Elvittük ortopédushoz is, össze-vissza röntgenezték, és egy rakat pénzért kiderült, hogy semmi baja a kutyának. Ami persze nagyon jó hír, de a helyzetet nem oldotta meg. Mikor múlt decemberben újra jött a sántítás (emlékszem, leszakadt egy nagy adag hó, az autó beragadva, nekem Pestre kellett mennem valami hülyeségért, és közben teljesen kiborultam, hogy mire hazaérek, tuti lebénul a kutya – nyilván nem), már eléggé kétségbe estem/ünk.

De akkor eszembe jutott, hogy Marcsi, aki a mi szipi-szupi kutyatanítónénink, akinél Bari hét, Kasi lassan öt éve sulizik, tanult kutya fizioterápiát is. Szóval gyorsan meg is kerestem ezzel a helyzettel is (jó, előtte már nyafogtam neki egy kicsit, hogy nem bénul-e le a kutya, amíg távol vagyok itthonról), és belevágtunk a tornába. Marcsi egyébként Kasi panasza leírása alapján a bicepsz ín húzódását tartotta a legvalószínűbbnek, és sajnos a teljes sántikálás-mentességig hosszú idő telt el. Illetve röntgen nélkül megmondta, hogy a jobb könyökcsontja nem áll jól (ettől görbe kissé a lába), és emiatt tartja furán (kicsit kifelé) a lábfejét – ez az egyébként, amit korrigálni lehet. A húzódás, sántítás mindig bal lábra volt, mert a jobb görbesége/gyengesége miatt azt jobban terheli. Szóval az a feladat, hogy a jobb mellsőt erősíteni, és ezáltal kiegyensúlyozni a terhelést.

Jött is aztán Marcsi, akinek mindenféle foglalkozását csak ajánlani tudjuk, és akit a Remekeb honlapon találtok meg, mindenféle fitnesszcuccal felszerelkezve. Először egy habszivacs egyensúly párnán (amilyet az emberek pilateshez használnak pl.) meg jógatéglákon végzett gyakorlatokat a gyerek, plusz kellett három lábon állni, bójákat kerülgetni, a párnákon előre-hátra menni, le-föl lépni, ülni-állni-feküdni, nyaki gerincet le-föl, jobbra-balra mozgatni. A lényeg, hogy a lábak egy vonalban legyenek. Na meg akadályokon átlébdelni, de nem akárhogy, szépen, egyesével téve a lábikókat. Kasi szerencsére nagyon jól motiválható kajával is, játékkal is, és eleve olyan a természete, hogy nagyon élvezi, amikor sikerül valamit megcsinálnia, pláne, ha látja, hogy ennek mi örülünk. Az már a suliban is kiderült, hogy ehhez még nagyon okos is, mindig figyel, hogy mi a feladat, és sokszor már az akadályból kitalálja, hogy mit kell majd csinálni.

Ezek után elég gyorsan haladó szintre léptünk, és a pilatespárna meg jógatéglák helyét átvette felfújhatós egyensúlypárna, tudjátok, az a kerek, egyik oldalán rücskös, instabil cucc. Azt kell mondjam, Kasmír ebbe is hamar belejött, bár ilyenen egyensúlyozni irtózatos nehéz lehet, remegnek is közben a kis izmai. De nem csak ő jött bele, hanem Barikánk is, mert persze neki is első perctől kezdve részt kellette venni a tornaórákon. Látta, hogy valami buli van, sőt kaját is adnak, nehogy kimaradjon :) Úgyhogy lényegében együtt tornázik a két tesó, és szuper családi program lett a fitneszből. Barinak a szabályos puli testalkatával sok minden könyebben megy, viszont a roppant vehemens, tank természete miatt (mint Marcsitól azt is megtudtuk, Bari az ájurvéda és egyéb keleti tanok szerint tűz típusú kutya) egyebek meg nehezebben. Jó, meg sokszor csak enni akar :)

Nagyon szeretik a kutyusaink ezeket az alkalmakat, és hát én is, meg tök büszke is vagyok rájuk, és szuper, hogy kutyák számára is elérhető már ilyesmi. Marcsi minden héten változatos és részben új gyakorlatokkal készül, nagyon kedvesen beszél a kutyusokkal, mindig dicsérettel motivál. Kasmírnak már szebben áll a lábfeje, és én hiszem, hogy ahogy az embernél, a kutyánál is a mozgás a mozgásszervi bajok legjobb ellenszere.