Ugyancsak meglepődne a 15-20-25 éves énem, ha látná most ezt a negyven pluszost. Hogy miért? Mert bizony annak a gyereknek, tininek, fiatal felnőttnek nem sok, sőt semmi köze nem volt a rendszeres mozgáshoz, a sporthoz, az erőnléthez, az állóképességhez, az egészséges életmódhoz (ami tudom, elég elcsépelt kifejezés, és mindenki mást ért alatta, és alighanem többféle igazság létezik a témában).

Hozzátartozik, hogy erre vonatkozó példa sem igazán lebegett a szemem előtt, családi szinten nem volt divat a mozgás, sőt az a mondás járta, hogy a mi családunkban a nők hízásra hajlamosak, ha úgy tetszik, kövérek. Szerencsére ez azért nem ilyen egyszerű, bár nyilván könnyű (lenne) ebbe belekényelmesedni, és azt is tegyük hozzá, hogy egyre több kutatás van arról, hogy sokkal többet nyom a latban az életmód, mint a gének (például itt).

Ehhez még hozzátették a magukét az iskolai testnevelés órák (ez amúgy is kedvenc vesszőparipám), ahol akkoriban legalábbis, szó sem volt arról, hogy fejlesszük azt a szerencsétlen gyereket, hanem csak arról, hogy menj és csináld meg. Mintha alap lenne, hogy mindenki magától tud cigánykereket hányni, fejen állni, kötelet mászni, és még sorolhatnám, vagy akár csak hosszabb távokat futni. Mert az sem úgy van ám, hogy „futni mindenki tud”, persze, tud a busz után, a többihez meg azért kell némi állóképesség, kitartás, miegymás. De ezt egy iskolás nyilván nem tudja, hogy nem ő a béna. Éppen ezért gondolom azt, hogy hatalmas nagy károkat tud okozni ez effajta testnevelés „oktatás”, mert simán elhiteti az emberrel, hogy ő a béna, a kevés, a szerencsétlen, a dagadt és társai, ha ezeket nem tudja alapból megcsinálni. Egyébként ebben a témában is egyre több hál’Istennek a - főleg pszichológiai - publikáció, nekem Lukács Liza Ne cipeld tovább! című könyve adta a legtöbbet ebből a szempontból. Szóval nem csoda, hogy kedvem se volt sok bármit is csinálni, de az igazság kedvéért azt hozzé kell tenni, hogy hosszú évekig néptáncoltam, bár a mozgásfejlesztő, pedagógiai és pszichológiai része annak is bőven hagyott kívánnivalót maga után.

És itt most ugorjunk egy nagyot. Valahogy szerintem már egyetem után kezdődött az, hogy elkezdtem mindenféle aerobic, step, jól hangzó „zsírégető-alakformáló” tornákra járni. Aminek persze bőven lett is eredménye kívül-belül. De ahogy teltek az évek, illetve vidékre költöztünk, ahol nyilván nincs minden sarkon edzőterem, valahogy már ezek az órák sem adták meg azt, amire vágytam. Valószínűleg azért sem, mert gyakran volt az a benyomásom, hogy ez az egész egy „ki a vékonyabb – ki bír több ismétlést – kinek van jobb edzőcucca” verseny. Tehát megint nem a lényegről szól – nekem legalábbis. Úgyhogy ráálltam az itthoni videós edzésekre, és egyszer csak, mikor pilates videókat kerestem, állandóan feldobott a net mindenféle jógát is (jó, nyilván sok a hasonlóság). Tegyük hozzá, hogy a kitartással nincs gondom, nem kell ahhoz társaság és elmenés, hogy csináljam.

Sosem gondoltam, hogy rendszeres jógagyakorló leszek, egyrészt nem is nagyon voltam azzal tisztában, hogy mennyiféle irányzata létezik, és azt hittem, ez csak valami lassú „fetrengés”, ami nem nekem való, másrészt tartottam tőle, hogy túlzottan spirituális. Ma már persze látom, hogy egyik sincs így feltétlenül, másrészt továbbra is úgy gondolom, hogy a nyugati ember nem tudja közvetíteni a keleti kultúrát, vagy nem is tudom minek nevezzemet (mert ugye a jóga eredetileg és ott minden, nem csak a mozgás és a légzés). Mindenesetre rátaláltam egy szuper oktatóra és oldalra, Esztire és a Jóga Életmódra, akivel már négy éve gyakorlok, és bizony napi szinten. Szó szerint. Sőt, napi kétszer, reggel és este is. És rengeteg mindent „megtanultam”, (bár nincs olyan, hogy MEGtanultam), ki hitte volna, hogy a megfelelő felkészítéssel, erősítéssel, stb. majd’ 40 évesen elkezd az ember fejenállni? Én biztos nem. De ezekről még bővebben, külön poszt(ok)ban :) Aztán a repertoárt bővítendő, elkezdtem lengyel edzőket/oktatókat is követni, akik szintén szuperek, ők az Anna Fit and Vegan és a YogaHome.pl. Úgyhogy még ebben is tudom a lengyeles végzettségemet kamatoztatni. Ja, és nyilván a kuytusok is kitartó társaim ebben :)

Éééééés amit végképp nem hittem volna: önszántamból futni kezdtem! Jó, amúgy is évek óta rengeteget gyalogolok, túrázok, bringával közlekedem, na de a futást mindig is gyűlöltem. Mondjuk a kutyák néha rávettek, de hogy magamtól, az új, egyszer csak az erdőben sétálva futni kezdtem, és úgy maradtm. Úgyhogy azóta a kutyákkal is direkt futok, bár a maraton azért még várat magára :)

Gyanús, hogy mindez, illetve főleg a tényleg életmóddá váló jóga hozta magával az étkezésben bekövetkező változásokat, illetve a jóval tisztább étkezést is. Vegetáriánus már régóta voltam, de mindig izgatott a vegánság is, ami mind elsősorban az állatszeretettel függ össze. De azért a tejtermékek és tojás teljes elhagyására nem tudtam rávenni magam, csak mikor két éve brutál kiütések jöttek ki rajtam, és azt gyanítottam, hogy ezektől. Egyébként nem, de olyan hosszan vártam az allergiavizsgálatok eredményére, és mivel féltem is, hónapokig kerültem minden állatit, és mire kiderült, hogy fogyaszthatnám ezeket, már teljesen átálltam a vegánságra. Persze mostanra ez is szelídült annyit, hogy egy étteremben/vendégségben/nyaraláson/ nem állok le problémázni azon, hogy van-e pl. tejtermék valaminek a tésztájában.

Számomra rengeteg áldásos hatása lett ennek a fajta étkezésnek, és nem csak a fogyás :), hanem egy sokkal energikusabb, jobb lét. Meglepően sok a lehetőség, és egyáltalán nem kell, hogy drága vagy bonyolult legyen a növényi alapú étrend, sőt hiánybetegségekhez sem vezet, ha elég változatos. De minderről, ételekről, receptekről is készülnek majd a külön posztok.

FONTOS!!!! A SPORTTAL, ÉTKEZÉSSEL KAPCSOLATBAN HATVÁNYOZOTTAN IGAZ, HOGY MINDEN, AMI ITT SZEREPEL, CSAK A SAJÁT TAPASZTALATOM, NEM TANÁCS, NEM RECEPT, NEM ÁLTALÁNOS MEGOLDÁS, MIVEL NINCS ILYEN TERÜLETEN KÉPZETTSÉGEM, VÉGZETTSÉGEM (MÉG :) )