Elég gyakran találom szemben magam a címben szereplő kérdéssel. A rövid válasz az, hogy igen, van, vagy teremtek magamnak, de ebben a posztban ezt azért egy kicsit alaposabban szeretném körbejárni. És mindjárt az elején azt leszögezni, hogy nehogy bárki azt higgye, ez mindig ilyen magától értetődő volt számomra, vagy hogy mindig így csináltam/figyeltem erre, sőt a bölcs asszony szerepében sem akarok tetszelegni, ez csak a saját történetem egy olyan kérdésben, amelyet fontosnak tartok.

Szokták mondani, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja – ez persze egy óriási nagy közhely, és ebben a kontextusban akár még nagyképűen is hangzik. De! Az a helyzet, hogy – mint a közhelyeknek általában – azért van valami valóság alapjuk. Szóval így például akár a mindennapi mozgáshoz is teremthet az ember magának időt, ha akarja. Nekem azért ezzel kapcsolatban két szerencsém is van. Az egyik, hogy ha valamit elhatározok, abban rettenetesen kitartó, időnként egyenesen megszállott tudok lenni – ez mondjuk eleve segít abban, hogy pl. a mozgás is mindennapivá váljon. A másik, hogy egyetemi oktatóként-fordítóként azért jóval rugalmasabb a munkaidőm, mint annak, aki egyfolytában egy irodában ül (de persze ez sem kell, hogy kizáró ok legyen  ). Ja, és van egy harmadik is, mégpedig, hogy vidéken, a természet közelében élek, ami nyilván hívogatóbb, mint Pesten a Rákóczi út.

Illetve, nem azt értem mindennapi/napi szintű mozgás alatt, hogy naponta órákat edzeni, edzőtermekbe járni, stb. Hanem olyan tevékenységeket, amelyek átmozgatnak, kompenzálják az ülő életmódot, és egyáltalán sokkal jobban érzi magát az ember tőlük, és nem kell, hogy órák hosszat tartsanak. Kivéve, ha valaki olyan megszállott lesz, mint én, amiről tudom, hogy egy kicsit már a másik véglet, és ez se mindig szerencsés, hogy reggel is, este is, és kiborulsz, ha kimarad. Bár azért a nap indítása és befejezése szerintem elég jó így, mivel előbbivel felébreszted a tested is (mondjuk azért az nekem még sosem jött be, hogy a reggeli jóga többet ér, mint a kávé, a kettő együtt, na, az már valami  ), utóbbival levezeted a napot. Nálam ezek egyébként már valamifajta függőséggé is váltak – szerintem ez még nem negatív előjelű függés – csak így érzem már jól magam. Na, de hogy is oldom meg mindezt?

Főleg a reggeli mozgás részére van egy lényegében pofonegyszerű, de nem mindig vagy nem mindenkinek könnyen kivitelezhető megoldás (gondolom már sejtitek): Korábban kell felkelni. Nem sokkal, negyed óra bőven elég, és szerintem, vagy legalábbis nekem bőven megéri ezt az „áldozatot”, tényleg teljesen más minőségűvé válik ettől a napom. Aztán napközben is lehet ám egész sokat is mozogni, és ehhez sem kell munkaidőben edzőterembe kirohangálni. Én például nagyon sokat megyek gyalog, a telefonom szerint napi 5-6 km simán összejön, ami már minden más nélkül is elég lehetne a napi mozgásmennyiségnek/lépésszámnak (ha nem a 10 000-et vesszük alapnak, mert az nekem pl. kb. akkor jön ki, ha olyan minimum 8-9 kilométert megyek, de vannak már olyan ajánlások is, amik nap 6000-ről szólnak, szerintem amúgy a rendszeresség a legfontosabb). Arról nem is beszélve, hogy mennyire motiváló tud lenni, hogy csak ezzel (tegyük hozzá, hogy én elég gyorsan gyalogolok) 200-300 kcal között égetek el.

Másik szerintem egyszerű és főleg tavasztól őszig nagyon kellemes módja a napi mozgásnak, az a biciklivel való közlekedés. E téren nekem főleg budapesti tapasztalatom van, úgy látom, hogy a közbringa rendszer nagyon jól működik (én is azt használom, mivel nem Budapesten lakom, és nem tudom magammal hordozni a saját biciklimet), és nagyon olcsó is, egy éves bérlet alig kerül többe, mint a békávéra egy havi! Annyi hátulütője van, hogy egyben csak fél órát lehet menni, utána perc alapon fizetni kell (de ezt meg ugye ki lehet védeni azzal, hogy az ember a sok állomás valamelyikén bringát cserél). Illetve a bicikliutak is egyre jobbak, és egyre több van belőlük. És nem merem nagyon hangosan mondani, de mintha az autósok is jobban figyelnének. Nekem általában már nagyobb gondot okoznak a gyalogosok, akik a telefonjaikba mélyedve, lehajtott fejjel, fülhallgatóval, se hall-se lát üzemmódban közlekednek. Tudom, hogy sokaknak félelmetes egy nagyvárosban biciklizni, néha nekem is az, de akkor is úgy érzem, megéri, és hát sokszor gyorsabb is. A legutóbbi példa: Számomra ismeretlen útvonalon, az Üllői úton kellett tekernem, az a kép élt bennem, hogy forgalmas, büdös, ronda, biztos veszélyes lesz. Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy széles, az autóktól oszlopokkal elválasztott bringasáv van, úgyhogy azóta is bátran megyek arra. És hát ugyanaz, mint a gyaloglásnál: Megvan a napi mozgás, égnek a kalóriák, és számomra például ez a mozgásforma – főleg állva tekerve – tök jól kompenzálja a sok ülést, jót tesz a derekamnak.

Este pedig nekem tényleg igazi megváltás, amikor egy fárasztó nap után, még zakatoló aggyal, kissé elgémberedve (ebben óriási különbség van az olyan napok között, amikor sokat sétálok és bringával is megyek, és az olyanok között, amikor sokkal több az ülés) megérkezem a jógaszőnyegemre, és végigcsinálok egy nyújtó/erősítő/vinyasa gyakorlást – ahogy éppen kedvem tartja. Persze itt most jöhetne az, hogy könnyű, mert nincsenek gyerekeim, ami biztosan így is van, hogy nekem könnyebb valamivel, de higgyétek el a két kutyagyerek is kiköveteli magának az időt, a foglalkozást, a játékot, és nekem is van egy háztartásom. Nekem amúgy az online jóga/torna vált be, pont azért, mert nincs időhöz kötve, és olyan típusú/hosszúságú órát választok, amilyenhez éppen hangulatom van. Ebben a Jóga Életmód és a lengyel Anna Fit&Vegan a tanítóim, segítségeim. Azt is hozzáteszem, hogy néha azért átesem a ló túloldalára, és úgy gondolom, muszáj valami keményebbet, hosszabbat mozognom, különben kövér leszek és társai.

A végére hagytam, hogy miért is tartom mindezt ennyire fontosnak. Arról biztosan mindenki rengetegszer hallott már, hogy mennyire ártalmas a mai életmódunk, sokat ülünk, görnyedünk, rossz a tartásunk, az ülés terheli a derekat meg a csípőt, a telefontól előre esik a fejünk, és így tovább. Én azt például nagyon sokszor a saját bőrömön (vagyis csontjaimon, ízületeimen) érzem, amiről szintén sok szó esik manapság, hogy az emberi test nem ülésre lett tervezve, ha van is valami panaszom, az függőleges helyzetben szinte mindig megszűnik. Az általánosságok mellé biztos mindenkinek van egy saját története, így nekem is. Láttam, látom, hogy a felmenőim milyen mozgásszervi panaszokkal küzdenek, és hogy erre a mozgás kb. teljes elhagyását és (fájdalomcsillapító) gyógyszerek szedését tartják megoldásnak. Nyilván rengetegen mások is. És közben azt is látom, hogy a helyzet a nem mozgástól csak egyre rosszabb sajnos. Én személy szerint úgy gondolom, és magamon is úgy tapasztalom, hogy ezekben a helyzetekben pont hogy a mozgás az, ami segíteni is tud. De nyilván vannak olyan betegségek, amikre persze nem, és nem is akarok itt tanácsokat adni, de az én tapasztalatom az, hogy, ha valamim elgémberedik, beáll, bemerevedik, összenyomódik, akkor mozognom kell. Persze sokszor megkapom, hogy majd, ha te lesz 60-70 éves, meglátod (ami azért vicces valahol, mert 20 évesen meg az ment, hogy majd 40 leszel – lettem, és hál’Istennek tök jól vagyok), ami elkeserítő tud lenni, mert egyáltalán nem kellene, hogy törvényszerű legyen, hogy bizonyos korban már mindenféle bajunk van. Főleg, hogy kitolódnak az aktív évek és tovább is élünk (elvileg). Úgyhogy – egy kisebb közhelyparádét hagytam a végére  - számomra azért vált iszonyatosan fontossá a mindennapi mozgás, mert most, a negyvenes éveimben tudom azt megteremteni, hogy majd a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas -stb. éveim is jó minőségben élhetők legyenek, másrészt, ahogy a közösségi médiában sokszor előkerülő mondás tartja: ² if you don't make time for your wellness you will be forced to make time for your illness². *

*Ha nem teremtesz időt arra, hogy az egészségeddel törődj, majd rákényszerülsz, hogy a betegségeddel foglalkozz.

FIGYELEM!!! Ez továbbra is csak az én történetem, tapasztalatom, nincs ilyen irányú végzettségem, a fentiekből semmi sem általános tanács, javaslat vagy ebben a formában követendő példa.

Ez viszont szerintem egy tök jó, bár kicsit hosszú, de érthető összefoglaló a SOTE oldaláról, népegészségtanból.