Adja magát a kérdés, hogy az ünnepen, ahol ugye hagyományosan a hosszú böjt után végre a húsé (lenne) a főszerep, mégis mit eszik egy vegán? Magam is gyakran találkozom a kérdéssel, és amúgy egyre több internetes oldalon is látni növényi alapú húsvéti menüket. Én mondjuk nem szoktam cifrázni, mondjuk most is vettem éppen egy receptújságot, amiből inspirálódtam, de alapvetően szerintem kb. mindent lehet "vegánosítani", ha lecserélünk pár hozzávalót. Jó, nem a sonkát, bár lehet, hogy már azt is, de engem ezek a műhúsok nem vonzanak. Lássuk, mi volt nálunk. 

Először is kalács, aszalt áfonyával, mazsolával. Itt elég volt simán növényi italra cserélni a tejet és tojáspótlóra a tojást (bevallom, ebből előregyártott ...

Nem nagyon szeretem ezt „a fáradt kutya a jó kutya” mondást, mert hát minden kutya jó kutya gyárilag, de azért néha (újabban) nagyon is érteni vélem, mi rejlik mögötte. Nálunk elég eltérő személyiség a két kutyagyerek, Kasi szuperül le tudja foglalni magát egy plüssel/sípolóval/kertben bámészkodással (na jó, néha macskakergetéssel :)), elég neki, hogy tudja, itthon vagyunk, együtt a család. Barink ezzel szemben nem tudja értelmezni azt az itthonlét dolgot, mármint hogy, ha nem vele foglalkozunk, nem őt szórakoztatjuk (esetleg etetjük) non-stop, akkor mégis minek vagyunk itthon. És hát hogy képzeljük, hogy esetleg itt dolgozunk, olvasunk, tornázunk, filmet nézünk, stb.?

Ennek szó szerint hangot is ad, de tudjátok, azon a jó ...

Esett itt már arról szó korábban,  mit összekínlódtunk Barival, a – vélt vagy valós – allergiájával, a nyalakodással, a gallérral, stb. a negyven fokos kánikulában , vagy hogy milyen para volt, mikor Kasmírunk rendszeresen lesántult, és jó ideig nem derült ki, hogy mi a túróért. Arról viszont még nem, hogy egyrészt mi lett ezeknek a sztoriknak a folytatása/vége, és legfőképpen, hogy mit okoz mindez egy kutyamama- vagy papa lelkében. Hát, sok mindent, az biztos. Főleg, ha annyira hajlamos az aggódásra, mint mi, vagy egyenesen rémeket tud látni – ezt itt hál’Isten csak én :) De fejlődünk, mert egy kertben szerzett kisebb sérüléssel pl. már nem szaladunk az ügyeletre.

Kasink lábikója volt az egyszerűbb eset, legalábbis olyan ...

Valószínűleg mindenkinek feltűnt már, aki felmegy a netre, nézi a közösségi médiát, vagy csak jár-kel a város óriásplakátjai közt, netán tévét néz, hogy tényleg már a csapból is az folyik, milyen diétát kövess, milyen edzést végezz, hogy vékony legyél (itt is látható néhány random összefotózott poszt, reklám). Mintha újabban a tízmillió táplálkozási szakértő és fitneszedző országában élnénk. És hát nagyon könnyen berántja ez az egész az embert, így jártam ezzel én is, pedig szerintem, ha kicsit is belegondolunk nagyon-nagyon sok sebből vérzik a történet. Nem beszélve róla, hogy mennyi az ellentétes infó és a manipulált fotó. Mint ez itt rólam, mint látható, elég hozzá egy szűk, magas derekú nadrág és egy ...

Na jó, tudománynak nevezni talán túlzás, de semmiképp sem tekinthető magától értetődőnek, olyasminek, amit minden két- és négylábú magától, alapból tud. A saját kutyagyerekeimmel is megvan e téren a tapasztalatom, és nehogy bárki azt higgye, ők tökéletesen, gyönyörűen, mindig láb mellett mennek, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Valójában azonban egy nemrég, a Kutyaovi Állatvédő Egyesületnél (tudjátok, ez az állatotthon, ahova rendszeresen járok, és ahonnan Kasi is érkezett) való sétán merengtem el ezen, amikor úgy adódott, hogy csupa „kezdő” kutyussal mentem ki.

Viszont azt is látom, hogy sokan úgy gondolják, ez valami alap, amivel minden kutya együtt születik – és nem voltam ezzel én sem másképpen, amikor ...

Karácsonykor ugyebár az a bevett szokás, hogy az ember a családjával ünnepel, szép ruhában, karácsonyfával, terített asztal körül, békességben ésatöbbi, Szilveszterkor pedig bulizni KELL. Na de mi van akkor, ha hiába szeretne az ember (lánya) szép, meghitt családi karácsonyt, de közben a., nem sokan vannak már az úgynevezett családból, b., akik igen, azokkal pedig finoman szólva is igen különbözőek az elképzelések (világnézetek, értékrendek)? Vagy, ha utálja az egész éjszakás bulizást, értelmetlennek tartja a Szilvesztert és a kutyái is hasonló állásponton vannak? Nyugi, nem egy nyavalygós posztot készülök írni, csak hát ezek az előzmények.

Karácsony tekintetében miután beláttam, hogy semmilyen felállásban vagy ...

Ez most csak egy gyors, főleg képeket tartalmazó poszt lesz arról, mit is eszik, aki növény alapon étkezik (vagy legalábbis én) a téli és az ünnepi időszakban. Nagyon gyakran kapom meg az erre vonatkozó kérdéseket, főleg ilyenkor, amikor ugye sokan hiszik, hogy semminek sincs szezonja, no meg elképzelhetetlen pl. a karácsony töltött káposzta és társai nélkül. Vagy mégsem? :) Az ételválasztásban és elkészítésben nagy segítségemre voltak, illetve inspirációul szolgáltak a fantáziámon és a kreativitásomon túl bizonyos női lapok adventi-karácsonyi számai (amúgy is üdvözlendőnek tartom, hogy egyre több mentes étel jelenik meg ezekben is) és egy-egy újonnan beszerzett szakácskönyv. Ezekről majd később, mert bizony önálló ...

Persze a körkép lehet, hogy megint túlzás, de ezúttal rajtunk kívül álló okokból :) Úgy kezdődött, hogy felvetődött a bécsi karácsonyi vásár ötlete, de egyrészt ott (meg általában nagyvárosban) nem érzenék jól magukat a gyerekek, másrészt valószínűleg mi sem, lévén nyilvánvalóan borzasztó nagy tömeg van arrafelé. De hogy az ausztriai adventolás ne maradjon ki, jött az ötlet, hogy menjünk el megnézni az eisenstadti vásárt, főleg, hogy nyáron bejött nekünk az a kisváros. Nem beszélve róla, hogy van lemezbolt is, és hát Ausztria egyfajta vegán Kánaán – szóval mindenki meg tudja találni a számítását. Egy zseniális ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy csapjuk még hozzá Rusztot is, úgyis közel van, meg olvastam is, hogy ...

Jó, azért az kis túlzás, hogy körkép, mert csak kettő, de azok klasszak :) Az alapvető elképzelés az volt, hogy majd mind a négy adventi hétvégén megnézünk egy-egy karácsonyi vásárt, mivel én ezeket nagyon szeretem, és a themostwonderfultimeoftheyear nálam nem csak egy üres hashtag, na, de ebbe kissé beleszóltak a ledolgozós szombatok.

Székesfehérváron kezdtük a menetet, ez bizony felnőttprogram volt, itthon hagytuk a kutyagyerekeket. Pár éve már jártunk ott ilyenkor, és emlékeztem, hogy nagyon megadják a módját a díszítésnek. Most sem volt ez másképpen, sőt. A neten is lehetett erről olvasni amúgy, sajnos olyan kontextusban, hogy szétlopkodták a fotózkodós díszletek elemeit. Az egész belváros gyönyörű ünneplőbe ...

...persze kutyagyerekekkel. Kihasználtuk a szép őszi időt (na meg az őszi szünetet :) ), és tettünk pár kisebb-nagyobb kirándulást régóta tervezett és jól bejáratott helyekre is. Első úticélunk a Balaton-felvidék, azon belül is Dörgicse volt. Nem tudom, hallottatok-e erről az aprócska, de gyönyörű faluról, én speciel a Nők Lapjában olvastam róla egy elág meggyőző cikket (igen-igen, az úgynevezett értelmiség is olvas női magazinokat :) ), illetve onnan volt meg név, hogy gyerekkoromban minden nyáron Balatonakaliban táboroztam, és az állomás neve Balatonakali-Dörgicse. Egyértelmű volt, hogy egyben noszatalgiatúra is lesz ez, és nem hagyjuk ki gyermekkorom nyarainak színhelyét sem.  

Úgyhogy nekivágtunk, örömmel konstatáltuk, ...